Bertrand a negyvenes éveihez közeledve úgy érzi, nem találja helyét a világban. Már közel két éve nem talál munkát, gyerekei pedig a világ legnagyobb lúzerének tartják és hát nem is nagyon tudna velük vitatkozni ezen. Bár felesége végtelenül türelmes vele, a férfi úgy érzi, teljesen kicsúszott a… [tovább]
Kedvencelte 4
Várólistára tette 52
Kiemelt értékelések
Mese felnőtteknek a lúzerekről. Néztem a közönséget, mindenki vigyorgott és örült hogy spoiler. Keveset járok moziba, én ezeket a színészeket nem ismerem, nekem hiányzott, hogy még karakteresebbek legyenek a szereplők, egészen elrajzolva a karikatúráig, mondjuk olyan Üvegtigris módjára. Ha kicsit elszálltabb lett volna a film, akkor adtam volna rá még több csillagot is, de kikapcsolódásra így is ajánlom.
(A leírás téves: ez a Bertrand inkább a hatvanhoz közelít, mint a negyvenhez.)
Ahogy egyik barátnőm mondta, a francia filmeknek van egy bája. Ennek is van. Szép történetnek tartom, tényleg érdemes megnézni, egyfelől szórakoztató (de nem a tipikus francia vígjáték), másrészt igazán törődött embereket lehet benne látni, akik találnak egy közös és építő hobbit, amivel saját magukat gyógyítják.
A szinkron zseniális, Hegyi Barbara mindent visz!
Az Alul semmi után valóban egy kicsit olcsó utánzatnak tűnt. Az előbb említett filmben sem voltak szép emberek, de olyan, mintha ebben a filmben még jobban igyekeztek volna a lehető legcsúnyább embereket összeszedni. Nem megbántásként mondom, csak nem értem miért kell ez a szélsőség. Mindamellett hiányoltam belőle a humort, ezek az emberek a legvégsőbb mértékig komolyan vették magukat minden irónia nélkül és valahogy elvárták, hogy én is komolyan vegyem őket. Számomra inkább unalmas volt és egyáltalán nem éreztem azt, hogy egy picit is érdekelne, hogy mi lesz a sorsuk. Annál is inkább, mert a karaktereket sem különösebben mutatták be nekünk. Erőlködés szagú az egész. 5 csillagot csak azért kap, mert az üzenete jó, de az is egy kicsit elcsépelt már.
„Kell egy csapat” – mondaná Minarik Ede, és minél elcsépeltebben hangzik, annál inkább kell, mert egymagunkban depressziósak, alkoholisták, magunkba fordultak, önzők, kibírhatatlanok leszünk, mint amilyenek ők is lettek. Nagyon hosszú a film, de nem alaptalanul, mert jól bevisz a szereplők életébe, és amikor már végképp elegünk van, jön a katarzis. Van már magyar férfi szinkronúszó csapat? Lehet, hogy lesz:) De megnézném:D Az angol változatot, a Férfiak fecskében-t is láttam, az szemérmesebben angolos, az is jó, de nem megy ilyen mélyre mint ez.
Valahol azt ígérték, hogy jobb, mint az angol feldolgozás. Hát, nagyjából ugyanolyan. Sőt, a vége kimondottan el van szúrva, teljesen hihetetlen és hiteltelen, ami ott történik.
Csalódnom kellett ebben a filmben, sokkal több humorra számítottam, azt hittem paródia lesz, de ehelyett vér komolyan vették a drámázást. Az első felét emiatt nagyon untam is a filmnek, nem tartottunk sehová, csak egy-két karakternek belenéztünk a hétköznapjaiba, de nem igazán sikerült megkedvelni őket. A második fele kicsit már jobbra sikerült, miután drámából átcsapott sportfilmbe, azonban valami végig hiányzott. Sokkal jobb is lehetett volna ez a film, ha nem veszik magukat ennyire komolyan és kicsit többet vicceskednek, mert a sztoriban rengeteg potenciál lett volna egy vérbeli vígjátékhoz, de leragadtunk a depressziónál.
Egy jó kis francia vígjátékra számítottam, de sajnos egy unalmas, vontatott és kissé béna filmet kaptam, amiben 8 életközepi válságos pasi próbál kezdeni magával valamit. Erősen hajaz az Alul semmire és a Férfiak fecskében című filmekre, de csak egy nagyon gyenge utánzat.