Ez a film a gyerekkorom. Azt hiszem ez túlságosan is sokat elmond a mostanra „kiforrott” humorommal kapcsolatban, de még mindig a családi belsős poénjaink 80%-át ez a film és az idézetei alkotják. :DDD Komolyan megszámlálhatatlan mennyiségben láttam, volt hogy heteken keresztül mást sem néztem- imádtam. Minden bolondságát, a poénos paródiát és az őszinte, naiv és butuska, de irtó kedves optimizmusát. Most valamelyik nap ment a TV-ben és mivel a kazetta lejátszónk már nem az igazi, évek óta először néztem meg: és f*ckoffm*thaf*ckars, ez még mindig zseniális, fight me. Tudjátok ti ez a narrátor konkrétan beleszól a történetbe mekkora dolog volt akkoriban?? ’97-es film, ’97-es!! És ahhoz képest naivan butus a cgi de teljesen élhető!! Sokkal, de sokkal rosszabbakat láttam új filmekben is.
(Szóval eredetileg nem akartam értékelést írni, mert láthatóan elfogult vagyok, de aztán megláttam mennyin áll a film és nem bírtam ki, hogy legalább ezzel ne javítsak egy ici-picit az arányán.)