Mind vagyunk a rosszak és a jók. Ott tengetjük lent az életünket, egészen addig, amíg nem marad más, míg nem lesz lejjebb és már nem tudjuk, hogyan feljebb. Minden beránt, beszippant és egyszerre részesei leszünk mindannak a fojtogató, éppen pislákoló zűrzavarnak, amelyben árnyékai vagyunk önmagunknak. Aztán a reménytelenségben mégis mind reméljük, hogy eljön az egyetlen dolog, amely egyszer csak kiránt minket ebből a fájdalmasan valóságos valótlanságból.
Nézd meg.