Erről szól most a Snitt
Bud Spencer – Terence Hill
Happy Bday! – Szülinapos kedvencek
Ázsiai Dorama OST/betétdalok
Formula 1
Melyik az a film?
Filmzenék
Dorama
Snittblogolók
Jamie Flatters (Our Second Cousin)
Middle Finger Moments from Movies
Criterion Closet Picks
Egy-kép-kocka játék
Filmes képek
Mindenféle jószágok!
TV2 Play
Lost in translation
Minden, ami Netflix!
Anime
Mit nézzek?
Downton Abbey
Mozipremierek
Streamingpremierek
Random kedvcsináló
Nem is tudom mit írhatnék. Ez a film….
Annyira szomorú, borzalmas és tragikus volt, de egyben megható, csodálatos és gyönyörű is.
Láthatjuk miképpen harcol valaki saját magáért, önnön boldogságáért, még akkor is, ha a társadalom elnyomja, kirekeszti, s olykor még a családja is hátat fordít neki. Minden küzdés, önbecsülés, önsajnálat megtalálható ebben a filmben. Akárcsak a küszködés egy barátságárt, egy szerelemért, vagy pusztán egy újabb, szebb holnapért.
A történet egyik legszomorúbb része tán, hogy valóságon alapul. Egy ifjonti lelket kioltani, oly brutális módon, ahogy az elhangzik, egyszerűen hihetetlen, hogy vannak emberek, akik ilyen szörnyű, brutális tettekre képesek. S ami a film utolsó pár mondatában elhangzik, lesújtó.
Érdemes megnézni.
Végezetül pedig annyit: Love is Love
2019.02.15.
Meg mindig oriasi hatassal van a film, gyonyoru egyben tragikus cselekmennyel.