Eddie Araujo nem érezte magát jól a bőrében. Sokkal jobban szerette fölvenni az anyja ruháját, a festékével kikenni magát. Tinédzserként rájött, hogy egy női lélek lakozik benne. Amikor ezt elfogadta, az anyja beleegyezésével a nevét Gwenre változtatta és nőként kezdte élni az életét. Tizenhét… [tovább]
Kedvencelte 2
Várólistára tette 61
Kiemelt értékelések
A film már az első percekben kőkeményen belevág a közepébe, ugyanis egy tárgyaláson találjuk magunkat, ahol épp gyilkossági per zajlik, spoiler A történet később sem veszít a őszinteségéből, kendőzetlenül ismerhetjük meg Eddie-t, aki korán felismeri, hogy más, mint a többiek, és a környezete ellenállása ellenére is kitart saját elképzelései mellett. Szinte egy percig sem unatkoztam. Megismerhettük a kis Eddie-t, majd a tinédzser Gwent és minden egyes percben, amikor egy percre sikerült elhitetnem magammal, hogy minden rendben lesz, és ez a szegény lány valaha boldog lehet, akkor visszarántott a film a tárgyalásra.
Nem is tudom mit írhatnék. Ez a film….
Annyira szomorú, borzalmas és tragikus volt, de egyben megható, csodálatos és gyönyörű is.
Láthatjuk miképpen harcol valaki saját magáért, önnön boldogságáért, még akkor is, ha a társadalom elnyomja, kirekeszti, s olykor még a családja is hátat fordít neki. Minden küzdés, önbecsülés, önsajnálat megtalálható ebben a filmben. Akárcsak a küszködés egy barátságárt, egy szerelemért, vagy pusztán egy újabb, szebb holnapért.
A történet egyik legszomorúbb része tán, hogy valóságon alapul. Egy ifjonti lelket kioltani, oly brutális módon, ahogy az elhangzik, egyszerűen hihetetlen, hogy vannak emberek, akik ilyen szörnyű, brutális tettekre képesek. S ami a film utolsó pár mondatában elhangzik, lesújtó.
Érdemes megnézni.
Végezetül pedig annyit: Love is Love
2019.02.15.
Meg mindig oriasi hatassal van a film, gyonyoru egyben tragikus cselekmennyel.
Kőkemény film, kőkemény témával, remek színészi alakításokkal. A szívem szakadt meg a nézése közben; talán az anya karaktere fogott meg a legjobban: egyszerre van meg benne az, hogy szeretné, ha a gyereke boldog lenne (ha lányként, akkor lányként), ugyanakkor félti is őt, retteg attól, hogy bántani fogják – és bántották is –, lebeszélné őt erről, de (és ez a legfontosabb), nem azért, mert szégyelli, hanem mert tudja, a társadalom szemébe ez nem elfogadott, valamint, hogy az emberek sok mindent elnéznek, de azt nem, ha valaki más. Aki kilóg a sorból, azt kilökik maguk közül, vagy erőszakkal fellépnek ellene, mintha a puszta létezése sértés lenne a számukra. Szánalmas.
Láttam egyébként képet az igazi Gwenről; gyönyörű lány volt :(
Meglepően erős, érzelmeket megmozgató film. Krimi és dráma is egyben, habár előbbi kevesebb hangsúlyt kap, mert nagyjából sejteni lehet, hogy mi is történt. Eddig ez a harmadik ilyen témájú filmem (a Transzamerika és A dán lány után), és mindhárom kiváló színészekkel dolgozik. J. D. Pardo mindvégig remekül hozza a figurát, habár nekem Eddie kicsit olyan tűnt, mint aki szereti provokálni a társadalmat. Persze, ez biztosan nagyon összetett dolog, mert ő is csak boldog akart lenni, és ő ezt nőnek öltözve tudta csak elérni, ugyanakkor sokszor éreztem a márcsakazértis-t a cselekedeteiben, mint aki direkt feszegeti a határokat. De ettől függetlenül elgondolkodtató és durva film, amely bebizonyítja azt is, hogy kis költségből, tévéfilmként is lehet igazán nagyot és minőségit alkotni.
Nagyon szép film volt és annyira kegyetlen. Soha nem értettem meg ezeket az „embereket” akik még ha nem is tudják elfogadni a másságot, miért gyilkolnak??? Honnan van bennük ez a határtalan ellenszenv? Nagyon sajnáltam Gwent…az édesanya fájdalmát teljes mértékben megértem!
Népszerű idézetek
Gwen: Gyűlölöm az életemet! Gyűlölöm, minden áldott napon!
Sylvia: Ne mondd ezt!
Gwen: Valami nem stimmel velem!
Sylvia: Nincs veled semmi gond!
Gwen: Látod? De én képtelen vagyok eltitkolni, hiába próbálok mindent megtenni, úgyis mindenki tudja, de nem játszom meg magam, hogy olyan legyek, amilyennek látni akarsz!
Sylvia: Nem az a lényeg, hogy én minek akarlak látni, Isten teremtett így!
Gwen: Ha Isten teremtett, akkor Isten szadista!
Mami: Ez is azért van, mert nem jársz már templomba!
Sylvia: Nem, azért nem járok már templomba, mert nem láttak ott szívesen.
Mami: Én azt mondom, nő ne öltözzön férfiruhába, férfi meg ne öltözzön női ruhába, mert az utálattal tölti el az Urat, bárki is teszi azt.
Sylvia: Azt is írja, hogy adjuk el a lányainkat rabszolgának, és hogy halált érdemel az, aki vasárnap is dolgozik. Ezeket is betartsuk?
Mami: Ha banánnak akarna öltözni, azt is megengednéd neki?
Sylvia: Dehogy engedném! A sárga nem áll jól neki.
Sylvia: Nézzétek, egy csomó tüntető van odakint, meg tévékamerák, meg újságírók, meg egy rakás más ember. Úgyhogy, ha valaki nem akar eljönni a templomba, én tökéletesen megértem.
Papi: Szégyelled, Sylvi?
Sylvia: Természetesen nem.
Papi: Helyes. Mert nem is úgy neveltünk téged.