Egy szobalány vallomása (2021–2021) 86% 148★

El se tudom mondani, hogy hányszor akartam abbahagyni a sorozatot… tulajdonképpen minden rész után. Aztán úgy döntöttem, hogy befejezem nehogy az a vád érjen, hogy úgy írok véleményt, hogy nem néztem végig.
Úgy tűnik, hogy mindenki nagyon sajnálja ezt a lányt, szerintem meg elsősorban a saját döntéseinek áldozata, nem pedig másoké. Ahhoz, hogy folyamatosan rossz, átgondolatlan döntéseket hozott a bántalmazásának semmi köze. Félreértés ne essék, nagyon sajnálom a családon belüli erőszak áldozatait, és el sem tudom mondani, hogy mit tennék ezekkel a bántalmazókkal, de azért, mert valaki áldozat, még nem lesz életképtelen. Márpedig ez a sorozat totálisan életképtelennek állította be a főszereplőt, ráadásul teljesen ellentmondásosnak. Elhozta a lányát a bántalmazó férjétől, majd otthagyta a teljesen beszámíthatatlan és kiszámíthatatlan anyjánál, akire a plüss állatomat se mertem volna rábízni. Inkább hitt a bántalmazó pasijának, mintsem esélyt adott volna a jó egzisztenciával rendelkező, kedves, helyes faszinak, aki majd meghalt, hogy randizzon vele. Inkább nem is sorolom… A színészi alakítások közül nekem Andie MacDowell játéka volt kimagasló, szerintem élete alakítását nyújtotta ebben a sorozatban. A főszereplőnőnk mást nem nagyon csinált csak kiguvasztott szemmel és tátott szájjal reagált mindenre.

Szuper sorozat. Nagyon örülnék neki, ha kiadnák magyarul is a könyvet, amely alapján készült! Margaret Qualley-t eddig nem ismertem, de fantasztikusan játszik ebben a filmben, igazán jól megjeleníti a szegény, törékeny, kissé hiszékeny női figurát, s pláne érdekes, amikor egy filmben igazi szülő-gyerek párost láthatunk játszani.

Szóval végre egy olyan sorozat, ami a valóságot mutatja be egy szegény, egyedülálló anya szemszögéből, amely ugye nem csak Amerikában, hanem hazánkban is egyre gyakoribb jelenség sajnos. Igen, rengeteg ember van itt is, aki egyik forintról a másikra él nap mint nap, és fogalma sincs, másnap mit fog enni. Alex élethelyzete azért különösen nehéz, és azért lett hajléktalan, mert a családjában sincsen senki, akire érdemben számíthatott volna, nincsen mögötte szociális háló. Az ember persze, hogy előfordul, hogy életében kerül nehéz helyzetekbe és megszorul, de ha van mögötte támogató réteg, egy hajlékot vagy kölcsönt adó családtag, barát, akkor könnyebben kikecmereg belőle. Alex esetében ez egyrészt nincs meg, másrészt mivel érzelmileg bántalmazó kapcsolatból lépett ki, hirtelen se pénz, se telefon, se mint mondtam senki, akire számíthat. Innen nehéz felfelé lépkedni.

A sorozatot nézve végig szurkolunk neki és bizony néha már idegességünkben a fejünket fogjuk. @Judge_Dredd -el sokat beszélgettünk egy-egy részről, és, hogy mit és hogy lehetett volna másképp csinálni, de persze más életét könnyű kívülről látni. Az igazság az, hogy ez a sorozat nagyon jól bemutatja azt a fajta érzelmi bántalmazást, amelyet nehéz nem csak bizonyítani, de észrevenni is, hiszen egyik sem indul brutális bántalmazással és korlátozásokkal, Alexék kapcsolata is csak lassacskán és észrevétlenül csúszik bele abba a mederbe. Felmerült bennem a kérdés: Magyarországon vajon hányan élnek így?

Mindenképp ajánlom megnézésre, elgondolkodtató, meg- és felrázó filmsorozat, amely ugye nem mellesleg igaz történet, és a film alapjául szolgáló könyv szerzőjének életét dolgozza fel.

Ez az a film, ami tökéletesen és gyötrelmesen bemutatja, hol csúszhat félre egy ember, egy anya élete, mennyi küzdelem, fájdalom és akadály magasodhat előttünk és a boldogulásunk előtt…
Van itt minden, ami fájhat: meddőség, megcsalás, bántalmazás, munkanélküliség, hajléktalanság, függőség, mentális betegség és még sorolhatnám.
Nagyon erős film, erősen ajánlott a megtekintése!

Nos akkor jöjjön az első vallomás, én magam is szobalány vagyok, így találkoztam ezzel a sorozattal – van jó pár privát facebook csoportunk, ahol az éppen aktuális ügyfelek hülyeségein való rentelés helyett csak erről a sorozatról lehetett hallani mostanában, úgyhogy én is kíváncsi letten rá, ha már így agyon dicsérték.

Azt pont nem lehet megtudni belőle, hogy milyen takarítóként dolgozni, pedig azt hittem ezt fogja feldolgozni kissé humoros formában. Viszont egy rettentően erős drámát kapunk ehelyett, ami az első pillanatban beszippant és a legvégéig el sem enged, majdnem egy ültő helyemben néztem végig a 10 órát. Nem hiszem, hogy láttam valaha ennél pontosabb, őszintébb, klisémentesebb ábrázolását a családon belüli erőszaknak, illetve az ezzel járó mentális rombolásnak. Teszi ezt minden sztereotípiától mentesen és őszintén az áldozatok lesajnálása, az elkövetők démonizálása nélkül. Ebben erősen benne van a remek színészi játék, ami nem csak a főszereplők érdeme, az Andie MacDowell által megformált bipoláris anya olyan szinten elviselhetetlen volt számomra, hogy emiatt majdnem félbehagytam, mert rendesen fájt nézni, olyan tűpontos volt. Illetve azt hiszen sosem láttam még olyan USA-ban gyártott bármilyen filmes produkciót, ami valóban be tudja mutatni őszintén a szegénységet és ennyire valósághű minden részletében.

Szóval egyáltalán nem erre számítottam, de abszolút pozitív csalódás volt számomra és sokat adott, egészen más pontokon tudtam így a sztorihoz kapcsolódni, mint ahogy azt előtte gondoltam. Abszolút 10/10 számomra és mindenkinek csak ajánlani tudom, de azt azért érdemes figyelembe venni, hogy elég sok trigger lehet benne szintén érintettek számára, úgyhogy csak óvatosan.

Egy ültőhelyben ledaráltam, mert egyszerűen képtelen voltam abbahagyni… ! Brutálisan jól ábrázolja, hogy mennyi minden lehet családon belüli erőszak és hogy a lány szépen lassan elhalványul a kapcsolatban és semmivé válik, holott egyáltalán nem ilyen, mert megmutatja a sorozat, hogy nagyon erős női karakter aki harcol és küzd, hogy kikerüljön abból az élethelyzetből amiben benne van és nagyon ördögikör szerűen megy ez és látszik, hogy nem könnyű ilyen háttérrel és ilyen helyzetből kilépni, hogy mindig vissza-visszarántanak és sajnos azok az emberek, akiknek pont támogatni kellene és védenie.
Nagyon jó sorozat!! A színészek zseniálisak benne, mindegyik egytől egyig és úgy örülök, hogy van olyan sorozat aminél tudják, hogy hogyan és mikor kell abbahagyni.

Ismét egy adaptáció, ahol a drámaiság kedvéért alaposan átírták a történetet. A sorozatbéli Alex néha elég passzívnak tűnt (nem tudom, hogy rendezői utasítás vagy amúgy) a könyves Stephanie-hoz képest, viszont a sztori lényege így is átjött. Leköti a nézőt, ha rákattanunk, akkor egy szuszra meg lehet nézni, és reménykedni, hogy ne történjen velük semmi baj. A könyvből jobban kiderül, hogy mennyire rossz a rendszer, amiben kénytelenek élni, itt max. számolják a képernyőn a kevéske pénzt, meg rácsapják az ajtót. A sorozatbéli édesanyja (aki való életben az édesanyja), nem egy egyszerű eset, Andie MacDowell nagyot alakított, igaz a könyves eredetihez képest ez bőven sok is volt belőle.
Nagyon szép történet, vannak hibái, de látni, hogy mennyire kilátástalan Alexék helyzete, mennyien Alexet tartják a felelősnek, mennyire nehéz kilépni egy ilyen élethelyzetből, na az sokkoló. És itt is legnagyobb tanulság, hogy sose tudhatjuk, hogy ki milyen élethelyzetben van, és miért került oda.

Eddig nagyon jónak tűnik! Az érzéseket zseniálisan közvetíti, és teljesen valóságos. El tudom képzelni, hogy ez a helyzet tényleg valahogy így nézhet ki.
Folytatom természetesen, úgyhogy ha még lesz gondolatom, úgyis folytatom..

Hú de jó, hogy ezt is végre beiktattuk :D Régóta várólistás volt, párom mondta, hogy akkor MOST eljött az ideje. Nem mintha nem néznénk másik 8 sorozatot, de persze sebaj, kezdjünk egy újat… De megérte. Ez a sorozat szuper, és valahogy új, valahogy ilyet még nem láttam. Voltak pillanatok, vagy részek, amikor azt éreztem, hogy idegesít ez a lány, hogy mintha direkt mindig a rosszat választaná, és hogy ennyire szerencsétlen nem lehet. Aztán sokat beszélgettünk is róla, párom pszichológus, ő teljesen más szemmel tudta nézni, azt mondta, őt egyszer sem idegesítette fel és nem is haragudott rá. Basszus. Igaza van. Szerencsére soha a büdös életben nem voltam ilyen helyzetben, és nagyon remélem hogy nem is leszek. De valószínűleg nem a legegyszerűbb jó döntéseket hozni egy ilyen szituációban. Konkrétan nincs senki, akiben bízhatsz, vagy akire támaszkodhatsz. Nincs mögötted megbízható család, nincsenek barátaid, a családod kb. jobban bírja az agresszív exed, mint téged, sőt, téged látnak rossznak nem őt. És mindennek tetejébe persze peches is vagy, mert azért ezt így összerakni nem egyszerű. Közben meg mégis minden ellenére mész, és csinálod, és pénzt keresel, és wc-t takarítasz, és bármit is megcsinálsz, csak hogy kijöjj ebből a szituációból és megold. Húúú nagyon szerettem. A kedvenc szereplőm Regina lett :D Ez a kislány pedig valami irtóóóó cuki :D Inkább köztük láttam a kémiát, mint a felnőtt anya és anyja között, azt hittem köztük van igazi kapcsolat :'D Tévedtem :D Alex anyjának meg járnak a csillagok, eszméletlenül hozza a nem normálist, nem tudom hányszor téptem volna ki az összes haját, vagy a sajátomat…. Azt hiszem elég szerencsés vagyok az életemért, és hálás is vagyok érte…

Ajhaj, félbehagytam, majd folytattam, és hát, nem mondom, hogy megérte, de majdnem.
Idegesítettek, irritáltak a szereplők. A viselkedésük. Az állandó kiabálás.
Mielőtt kijött a film, GR-en nagyon népszerű volt a könyv, amiből készült, még terveztem is, hogy elolvasom. Ott valahogy kevésbé tűnt idegesítőnek a nő.
Funfact: az anya-lánya tényleg az a valóságban.
Lábjegyzet magamnak: attól, mert valami felkapott, nem biztos, hogy nekem való…

Abszolút teljesen másfajta történetre számítottam. Lehetne hosszan elemezni, de nincs hozzá sem szakértelmem, sem annyi időm, én azt írom le, hogy egy hónap távlatából mire emlékszem, mit adott.
Igazából sokszor rémesen idegesített a főszereplő, amikor meghozta a rosszabbnál rosszabb döntéseit, mégis azt kell mondjam, nem lett olyan irritáló, pontosan azért, mert soha nem adta fel. Én az ő helyében már bizonyára nem egyszer éreztem volna úgy, hogy kész, ennyi volt, nincs tovább, ő viszont nagyon jól tartotta magát minden esetben, ami szimpatikus volt, így talán könnyebb volt vele együttérezni.
Ettől függetlenül a rettentő sok rossz döntésével megpecsételte a saját élete sorsát, viszont a végén hála az égnek ez ki lett küszöbölve.
Egyszer végignéztem, de biztosan nem fogom többet, mert az alapvetően lehangoló környezet és történet, sokszor nagyon nehezen emészthető, főleg, ha maga az adott néző sincsen épp élete csúcsán.