Ez az a film, amiről sosem tudom eldönteni, hogy tetszett, vagy untam, mint ahogy azt sem, hogy mélyre mart bennem, vagy könnyen elengedem. Mert hogy itt lappang, csak az intenzitása nem mindegy; egyébiránt a történelemhűséget leszámítva, a karakterekre szorítkozva nagyon eltaláltak valami lélekhuzalt, ami egyből összeköti a nézőt a szereplőkkel. Viszont néha soknak éreztem a két órát, néhol pedig kínzóan kevésnek.
Szerintem rövidesen újra fogom nézni, mert vizsgára tanulás mellé, egy mindjárt lejáró kihívás miatt tettem be, így akarva-akaratlanul is hagytam, hogy elússzon pár tölteléknek hitt jelenet (kivéve azokat, ahol Devonshire hercege szerepelt; rossz vagyok, de imádtam őt).