Az első nap a moziban, amikor a rendeletek szerint már nemcsak a fél teremben, hanem az egész teremben ülhetnek nézők, így eléggé tele volt, sőt páran jóval kezdés után érkeztek, és hova ülnének, ha nem az én soromba? 3x is fel kellett állnom.Továbbá igen zavart az elején, amikor valakik nevetgéltek a korai „vicces” jeleneteken, én már csak a szomorú valóságot és jövőt láttam benne, és igen türtőztetnem kellett magamat.
Aztán már csak azt vettem észre, hogy bizony most már senki semmi hangot nem ad ki, és nem csak én szipogtam. Legszívesebben hangosan bőgtem volna, mert ez nagyon szomorú, hogy van olyan betegség, ahol folyamatosan veszíted el a kontrollt az emlékeid felett, és nem tudod, hogy mi képzelet, és mi valóság. Nekem min. még egyszer meg kellene néznem ezt a filmet, mert nem mindig volt világos, hogy akkor most hol van a képzelet és a valóság határa spoiler.
Megérdemelten Oscar-díjas film.