Az apa (2020) 89% 173★

Egy szívszorító dráma, vad érzelmi hullámvasút, napokig velem lesz..A színészek is lenyűgöztek..

Ez a mestermű pontosan megmutatta mi játszódhat le a demenciával tarthatatlan harcot vívó emberi elmében. Amikor a személyiségünk, a lelkünk fája fokozatosan elhullajtja leveleit és már csak arra várunk, hogy valaki hazavigyen. A befejezés leírhatatlan katarzis!
Olivia Colman, Imogen Poots, Rufus Sewell, Olivia Williams mind kiválóak, de itt mindent Anthony papa visz. Olyan legendás, teljesen átszellemült alakítást hoz, ami megkoronázza egész életművét.

Ez a film önmagában is nagyot üt, de annak még nagyobbat aki szintén átéli ezt.
Anthony Hopkins játékára pedig tényleg szavak nincsenek.
Végig szörnyen nyomasztó a film, de minden egyes perce megéri.

Az érti igazán, aki már átélte…többet nem szeretném megnézni ezt a filmet!
Anthony <3

Darabokra szaggatott. Elképesztő film.
Imádom Olivia Colmant, csodásan játszott ebben is, de Anthony Hopkinsra nem találok szavakat, mesteri volt. Ludovico Einaudi természetesen hozta a tőle megszokott zenei színvonalat, nem is figyeltem először, hogy ő a zeneszerző, csak menet közben sejtettem meg.

Borzasztó dolog a testi szenvedés. De elveszteni saját személyiségünket? Napról napra úgy élni, hogy egyre kevesebb van bennünk saját magunkból? Másik oldalról pedig: végignézni, hogy az ember, akit szeretünk, már nem önmaga többé?
Ez a film felkerült a „hatalmas és felkavaró élmény volt egyszer megnézni, de többször nem szeretném” listámra.

Nem is tudom melyik a rosszabb ha a testünk még alkalmas lenne évekig a fizikai létre viszont az elménk már feladja a szolgálatot, vagy ha a testünk épül le az évek során, de az elménk fitt marad…. Nagyon sok filmet láttam már, amiben Alzheimer-kórban, demenciában szenvedő emberek kapnak főszerepet, de eddig mindig külső szemlélők voltunk és sosem tudtuk meg igazán, hogy bennük mi zajlik. Ez a film belülről mutatta meg ezt a betegséget, belülről láttuk mit is látnak ők, és hogy élik meg ezt a leépülést a mindennapjaikban. Félelmetes, ijesztő és semmivel sem összehasonlítható….totális képzavar. Azt gondolom, hogy a film, a forgatókönyv és a rendezés szempontjából is kifogástalan, ennél már csak az alakítások fantasztikusabbak, azon belül is Anthony Hopkinsé, azt hiszem Sir Anthony nem véletlen korunk egyik legnagyobb színésze még mind a mai napig is.

Hopkins eljátszotta a papámat. De tényleg minden apró rezdülését, mozdulását, révedését. A film pedig adott egy megközelítő élményt, mit élhetett át utolsó éveiben. A helyzet úgy áll, hogy hacsak valami rák, infarkt vagy más feloldozás nem üt be előbb, ezt még el kell játszanom a szüleimmel, aztán pedig kiélvezem majd én magam is. El kell ezt fogadni. Valamit valamiért. Egy jó kis leélt életért ennyi szenvedést a végén már csak bevállalunk.

Elképesztő, nehéz és megterhelő. Anthony Hopkins zseniális, rá írták ezt a szerepet, de soha többé nem akarom megnézni. Átélni pláne.

Egy zseniális alkotás, amit mindenkinek látnia kell.
Nem azért, mert Anthony Hopkins, ez a fantasztikus színész ezért a szerepéért Oscart kapott. Ezért is.
De leginkább azért, mert rendkívül hitelesen mutatja meg a demencia mindent feje tetejére állító valóságát – legalábbis azt, amit sejtünk abból, ami összeáll a hanyatló elmében az emlékek mozaikjaiból.
Tényleg mindenki nézze meg – most még filmen. Mikor közelről látjátok, már talán késő…

Magával ragadó történet.Adott a hangulatingadozásokkal küzdő (és minden bizonnyal demenciában szenvedő) apa,akinek a szemén át látjuk az egész történetet és pont ettől lett egyedi és érdekes.Pár váltáson én is gondolkodtam,hogy most vajon mit látok,ám mikor értelmet nyert a dolog,csak nagyokat bólintottam,hogy ez tényleg logikus.Nem kell ahhoz 3D,hogy behúzzon magával egy film,csak jó írás.És az itt tökéletesen megvolt.
Anthony Hopkins már sokadjára kápráztat el,80 fölött is tud olyanokat húzni és játszani,hogy csak ámulok.A rutin,ugye.Szinte le nem vettem a szemem a képernyőről,aminek oroszlánrészt ő volt az oka.Magasan vitte a hátán a filmet,mellette eltörpülnek a többiek,pedig amúgy Olivia Colman is iszonyú jó volt,de valljuk be,mindenki főleg Hopkins miatt nézte meg a filmet.Az Oscar pedig megérdemelten landolt nála.
A rendezés,a forgatókönyv és a fényképezés is remek,van pár üresjárat,de azok szinte úgy funkcionálnak,mint egy színházi darabban a szünetek.Hogy legyen időnk gondolkodni.És ezen a filmen van mit gondolkodni.
Zseniális a maga módján,szépen és lassan evez,de persze hova siessünk?Fel kell fognunk és értelmezni,amit látunk és annyira magába szippant a film,mintha mi is itt lennénk a szereplőkkel.Karakterdrámának igen kiváló,Hopins mit mondtam,viszi az egészet,de végtére is ő a főszereplő.Minden egyes percét imádtam.