Szerettem ezt a filmet, mert valahogy átalakította a világképem. Meg lehet mérni egy életet? Van egy limit, akár a megtett kilométerek, megismert emberek, ledöntött italok, elszívott cigaretták számában, a megkeresett pénzben, amit ha elér az ember, akkor már mondhatja, hogy ő Élt? Hogy ő már Valaki? Miért irigyelné mégis a világjárt Humboldt az otthon ülő Gausst?
Szerintem ez a film legerősebben azokhoz a tévelygőkhöz szól, akik (a mindenki által nagyra becsült és szent) Coelho szerint „néznek, de nem látnak”.