Szürreális művészi világ kerül ábrázolásra ebben a magyar-szlovén koprodukcióban. Eleinte nehéz is volt megszoknom a három szemű, kétfejű vagy kétdimenziós alakokat, de utána körvonalazódott egy történet. Sokáig azért sem tetszett a film, mert nem láttam még, hogy mit akarnak kihozni belőle, kapkodnom kellett a fejem a sok helyszínváltás és ugrálás között. És persze olyan sűrű és tömény volt, amit a gyomrom nehezen emészett meg.
Azonban tényleg különös és kísérteties, ahogy a festmények „megelevenednek", akárcsak az emberi pszichébe való behatolás a tudományos kísérletetek által.
Talán kicsit többet is ki lehetett volna hozni, és persze erősen művészi behatásokkal tarkított, arról nem is beszélve, hogy az …Oops, I dit it again újragondolása egyenesen idegesítő volt.
Nem bánom azért, hogy a csigának sikerült átérnie a vonat előtt :D