Ruben Brandt, a gyűjtő (2018) 83% 237★

Ötlet tízes, kivitelezés dupla tízes, forgatókönyv mondjuk hét, akkor összességében legyen kilenc, és lenyűgöző.

Őrült tempójú rabló-pandúr történet, rajzban nyilván könnyebben kivitelezhető nyakatekert üldözési jelenetekkel. A mottó Karinthy: „Álmomban két macska voltam és játszottam egymással.”, és ezt többféleképpen is visszaadja a film.
    Egy pszichológusról van szó, akinek rémálmaiban spoiler bizonyos festmények megelevenednek, Ruben a festményi szituációban találja magát mindenféle veszélyek és rémségek felé sodródva. Pl az Éjjeli baglyokból spoiler a háttal ülő pasas életre kel, és elkezdi hősünket üldözni látszólag minden ok nélkül, aki egy villamoson menekül.:) Mi más segíthetne ezen a bajon, mint a művészetterápia, spoiler
    De nem csak festmények vannak megidézve, hanem épületek, szobrok, filmek, sokszor csak egy villanásra, hogy az ember agyára menjen, hogy nem ugrott be rögtön, … Majd egyszer megnézem megállítható/visszatekerhető változatban. Állítólag több mint száz találat lenne, (kifizettek egy csomó pénzt a jogokért). Nekem mondjuk a 13 főszereplő festmény nagyjából – egy kivétellel – ment volna, de ezeket végül meg is nevezték…. de azon kívül … tényleg volt, ami csak egy háttérkép volt, egy jelenet-beállítás a filmben, valami a lépcsőfordulóban vagy az asztalon, egy plakát az utcán, … bosszantó.:)

Elfogult vagyok.
Üldöztem egy ideje már ezt a filmet, de valamiért mindig kicsúszott a kezemből. Sokan mutogattak felé, hogy mennyire jó, az előzetes után visszahőköltem, túl ijesztő lesz ez nekem, de végre sikerült elkapnom.
Nem az, amit vártam, nem krimi, inkább pszichothriller. Nem az a vége, amit elképzeltem, de talán nem is a megfogható történet a fontos, hanem mögötte a lélek, a belső folyamatok.
Esztétikai szempontból nem szép, sokkal inkább groteszk, de mindenképpen vonzó. Egy nagy parafrázis, egy tisztelgés megannyi művész előtt, bármilyen érzékszervnek alkottak is azok.
Belül tudtam, hogy tetszeni fog, mégha a történet lezáratlan, vagy érthetetlen is lenne. Kilóra megvesz az animáció, a hangok. Lekötött. Nincs értelme küzdenem.

Nem azt mondom, hogy rossz film, sokkal inkább azt, hogy nehéz. Nem történetileg, mert a forgatókönyv elég egyszerű és kissé vontatott. Inkább vizuálisan lehet sokaknak kihívás ez a művészi megközelítés. Bevallom nekem se jött be ilyen hosszú játékidőben a dolog, de a sajátosságot el kell ismerni.

Az animáció, a zenék és a történet döbbenetesen profi. Imádtam az összes képzőművészeti utalást, érdemes lenne valamennyit listába gyűjteni! Az ijesztőbb részeket képtelen voltam nézni – ilyenkor a tesóm szólt, hogy csukjam be a szemem. A vége, a csigával egy egész gondolatmenetet indított el bennem – számtalan olvasata lehet a filmnek!

Juj, ez nagyon menő volt! Egy pillanatra sem szabad levenni a embernek a szemét a képernyőről, miközben a Ruben Brandt, a gyűjtő c. filmet nézi, nehogy valamiről is lemaradjon.
Engem teljesen ámulatba ejtett. A zenék nagyon ott vannak (a Creepnek nagyon örültem, a Britney szám feldolgozása meg 5*), és a sztori is tetszett. Köszi @muznik, nélküled nem biztos, hogy megnéztem volna. <3

Hát HŰ meg HÁ! Ez a film világszínvonalú, műalkotás a szó minden értelmében. A zene és a képi világ egyaránt lenyűgöző, a sztori kalandos, a karakterek szórakoztatóak, a színészek (hangok) fantasztikusak. Igazi kincses bánya az utalásokra vadászóknak. A vége mondjuk kicsit oda lett csapva, de legalább nem lett közhelyes. Irány a moziba be!

Nem emlékszem, hogy valaha is szenvedtem ennyit egy rajzfilmen… Történet nemsok, látvány és hanghatások katasztrófa. Az a Britney Spears feldolgozás miatt meg duplán fogom a fejem…Ennek az egésznek semmi értelme nem volt.

Gyönyörűen megrajzolt, remek neo noir thriller. Remek film, amit egy pillanatig sem untam.
De a vége után maradt egy kis hiányérzetem. Mi lett a zsaruval? A maffiával? A csapattal? És Rubennel?

Igazi többször nézős film, nekem főleg azért, mert elsőre nagyon idegenkedtem a rajzstílusától, viszont azért is, mert annyi apróság van benne, meg annyi előjel és utalás a végkifejletre, ami csak többedik nézésre tűnik fel! Valaki olyannak, aki szereti a művészetet, igazi kincskereső játék, mert tele van festményekkel, a megnevezetteken túl is rengeteget belecsempésztek a háttérbe vagy beállításokba. Nagyon különleges kotyvalékot kapunk, ahogy a nyomozós-krimis-kalandos történethez hozzáfűzték a művészetet és a pszichológiai szálat, megfűszerezve az ezerszínű animációval (és a szuper kreatív zenékkel, ne felejtsük ki!) Szinte soha nem lehet eldönteni, hogy meddig húzódik az álom/rémálom és hol kezdődik a valóság. Mintha végig Ruben tudatalattijában járkálnánk, amit furcsa figurák és képtelen képek népesítenek be, és amiről soha nem tudjuk, melyik pillanatban változik lázálommá.

Sokkal, sokkal műveltebbnek kellene lennem, hogy a maximumot ki tudjam hozni ebből a filmből. De ez senkit ne riasszon el: így is maximálisan élvezhető!
A címszereplő Ruben Brandt egy művészetterápia módszerét is alkalmazó pszichológus. Az ő álma a film nyitánya, ami abszolút szürreális (itt kicsit meg is ijedtem). Kiderül, hogy álmában festmények kísértik őt. A másik szálon Mimi, a profi tolvaj lopja el Kleopátra legyezőjét és bonyolódik üldözésbe Mike Kowalski nyomozóval. Miminek azonban nem ez volt a megbízása, egyszerűen csak megtetszett neki és a küldetésére fittyet hányva elcsábult. Kleptomániája miatt keresi fel Rubent, aki festésre buzdítja és azt mondja: azzal, hogy birtokba vesszük-tárgyiasítjuk félelmeinket, kontrollálni tudjuk.
A gondolat szeget üt Mimi fejébe, aki megkedveli a doktort, és összetrombitálja Ruben pácienseit, akikkel a legjobb rablóbandát alkotják, és elkezdik módszeresen összegyűjteni a pszichológust terrorizáló képeket.
Nem a történet az erőssége ennek a filmnek, sokkal inkább a világ, amit létrehoz. Talán nem túlzok, ha azt mondom, másodpercenként idéz meg képző- és iparművészeti alkotásokat, az ember csak kapkodja a fejét. Szerintem még az is elismeri lenyűgöző látványvilágának egyediségét, akinek nem is igazán jön be, zavarja ez a számomra megfoghatatlan stílus (dadaizmus? absztrakt?).
Számomra külön kedves volt a zene, a Kis kece lányomért teljesen odáig voltam.
A trailert szerintem mindenképpen nézzétek meg, és ha nem taszít a film képi világa, akkor az egészet is, mert ritkán látni ennyire különleges magyar filmet.