Többszöri unszolásra néztem meg a filmet, mert sem a zenés mozikat, sem a vígjátékokat nem szeretem, főleg, ha a kettő ötvözve van. De úristen… Mi volt ez?! :D Minden percén szakadtam, a poénok úgy zúztak szét, ahogy Dewey a mosdókagylókat XD Durva, nagyon fárasztó poénok, senkinek sem simogatja meg a lelkét, de a boncasztalra vitt életút-paródia sem, szóval teljesen megállta a helyét. Valahol az a szörnyű, hogy nem is kevés igazságtartalma van, ha lenyessük a direkt vicc-helyzeteket (és itt nem Johnny Cash-re utalok, akinek bújtatott paródiája volt ez a film). A zenékbe pedig beleszerettem, főleg a walk hard címadóba, most is azt hallgatom, míg ezt írom :D
Kész vagyok, nem gondoltam volna, de ez repül a kedvencek közé <3