Félelmetes, mennyire le lehet másolni egy másik ember járásmódját, beszédstílusát, arcmimikáját. Natalie Portman igazán kitett magáért. A zene borzalmasan rossz magában, de rettenetesen jó a filmhez. Jól ábrázolja a gyászt, azon belül a fájdalmat, az egyedüllét gondolatát, amikor egy egész világ nézi az arcodat, a reakciódat, hogy mikor omlassz össze, de mégsem teheted. Nyomasztó film, nem is tudom azt mondani rá, hogy tetszett.