Mélyen egyetértek a film mellé linkelt kritikával a tekintetben, hogy a film vége kilóg az egészből és hogy talán jobb lett volna levágni. Odáig egy nagyon finom hangulatú, nagyon oroszos filmet látunk. A vége már inkább szovjetes, és teljesen más stílusú, hangulatú. Igaz, a történelem végül is ekképp történt, de a művésznek a puszta történésen túl még valamit hozzá kellene tennie, és ez a művészi jelenlét a film végén már nem igazán van ott.
Aki az oroszokról többet akar tudni, vagy csak szereti az oroszos hangulatot, annak viszont nem szabad kihagynia ezt a filmet. Sőt, mondhatnám senkinek sem szabad kihagynia.
Mihalkov amúgy kétségkívül egy nagy formátumú rendező, de meglehetősen ambivalens számomra a személye.
Olvasom, hogy a filmnek készült két további folytatása is, de mindkettő rendesen megbukott, már Oroszországban is.

A film egyébként 1995-ben a legjobb külföldi film Oscar-díját kapta.