Ez a film egyszerűen annyira csodálatos, hogy nehéz szavakba önteni a szeretetem, köszönöm Istennek, hogy elhozta az életembe. A zenéje, a szereplők, a történet, a humora, a mondanivalója… Minden megvolt, ami kell, hogy kedvencem legyen. Tetszett, hogy Driss úgy kezelte Philippe-t, ahogy, mintha egy haverja lenne, akit szívesen ugrat időnként, az egészségi állapota ellenére. Életigenlő és elgondolkodtató. Miért is bosszankodik egy egészséges ember, amikor már eleve amiatt hálát kéne adnunk, hogy tudunk járni? Mindig el lehet gondolkodni, hogy másnak mennyivel rosszabb. Két teljesen ellentétes világ, és barátság szövődött közöttük. Azt hinnénk, lehetetlen, de igazából semmi se lehetetlen, ha elfelejtjük ezt az ostoba szót, és élünk.