Azt hittem, ha december 23-án még mindig nincs karácsonyi hangulatom, az egész ünnep elveszett. Szerencsére nem kellett aggódnom, mert a Klaus megoldotta a problémát.

Elsőre belopta magát a szívembe (és a kedvenceim közé).
Imádtam. A rajzokat, a történetet, a poénokat, a zenét… mindent. Minden gyönyörű volt, kedves és nagyon csodálatos hangulatú.
Azt hiszem, ha valaki látott volna filmnézés közben, erősen megkérdőjelezte volna, normális vagyok-e: felváltva könnyeztem a nevetéstől és izgultam a szereplőkért. Hát mi jó karácsonyi történet, ha nem ez?

Abszolút kötelező lesz újranéznem minden karácsonykor.
Sőt. Bármikor, ha vidámságra vágyom.