Valami agykikapcsolós baromságra számítottam és kb. azt is kaptam.
Imádtam az elején az 1931-es filmjelenet újrajátszását, illetve, hogy az eredeti Bram Stoker-féle vonal volt az előzménye a történetnek.
Már az előzetesben látva Nicholas Hoult-ot eszembe ötlött az Eleven testek „nem élő vonzalma egy nő iránt” párhuzam kapcsán. :)
Cage jó volt a szerepben, talán két jelenetben éreztem soknak, de jól hozta a hataloméhes gonoszt.
Kimondottan imádtam, hogy a női főszereplő nem egy modellalkatú csinibaba volt. (Rövid időn belül másodjára futottam bele olyan filmbe, amiben Gubik Petra szinkronizálta a női szereplőt: ehhez a karakterhez jobban passzolt, mint a másik filmben.)
Ha talán a véres jeleneteket nem tolják túl ennyire, egy kicsit komolyabban is tudtam volna venni a filmet, de mivel sokat amúgy sem vártam tőle, nem okozott csalódást.