Másra számítottam, inkább bűnügyi filmre, afféle gyilkosság a Vatikánban sztorira. Nem ezt kaptam, de így is elvarázsolt. Kifejezetten tetszett, hogy sebészi pontossággal végigviszi a pápaválasztás protokollját. A maga módján lenyűgöző az a szigor, ami végigkíséri ezt a folyamatot. Ezt a szigort ha úgy tetszik az emberi kicsinyesség és a jelöltek közti megosztottság csúfítja el, amely meghatározta a film narratíváját is. Fiennes karakterére akkora terhet rak a rendező, hogy rajta keresztül meg a néző érzi a súlyát és jelentőségét minden mozzanatnak, megnyilvánulásnak, amit ő tesz. Arcának nüansznyi változásai, visszafogott mosolyai, megkönnyebbülései. Csodálatos játékot mutat be, megint. Lenyűgöző az a feszültség, ami végigkéri az egész filmet. A film végére már én is markolgattam a székem nem létező karfáit a feszültségtől.

A letisztult és remekre szabott képek, a tér kitöltései, a vörös a fekete és fehér színek megkapó használata mind emelnek a színvonalon. A zene nemkülönben.