Húztam-halasztottam, mert nem akartam csalódni, úgy mint az ilyen 20-30 év után golytatott filmekkel általában, de az élet ilyen… Csalódtam… pozitívan.
Egyáltalán nem kínos és bugyuta, mint vártam, hanem vicces (a főszereplő kislány idióta szóviccein szakadtam a röhögéstől), mint az első rész, és kellően nosztalgikus is.