Az Igazából szerelem mellett a másik legkedvesebb karácsonyi filmem, ami nem csak a bűbájos történetnek, hanem elsősorban a csodálatos zenének köszönhető, mely Hans Zimmer nevéhez fűződik. Nincs még egy olyan dallam, mint a Maestro, amit milliomodik hallgatásra sem unok meg, aminek hallatán egyszerűen kisüt a nap, ami egyszerre nyugtat meg, késztet mosolygásra, és csal könnyeket a szemembe.

Iris & Miles kettőse kicsit közelebb állt hozzám, mint Amandáé és Grahamé, de az egész film, úgy ahogy van, tökéletes. Remek szinkron, fantasztikus szereplőgárda (Rufus Sewell ♥) jellemzi, ami a sokadik újranézéskor is ugyanúgy megmelengeti a szívemet. Hatalmas kedvenc!