A Grimm-mesék sorából ez az egyik, amit már többször is láttam. Tetszik a hangulata és itt szerencsére mind a hercegnő, mind a herceg pozitív csalódást okoz. Nem lehet őket beskatulyázni a mesés sztereotípiákba.
Mert a hercegnő tud egy számára eddig ismeretlen környezetben életvidáman, tanulva, kedvesen beilleszkedni. Na és a szokásos borsó vonalat is szépítették, a hercegnő sem sipítozik semmiért, spoiler. Míg a herceg szeretne tanult lenni nem csak az udvari dolgokban, hanem a kétkezi munkában is. Miközben mindkettejükben sok az emberség és a kedvesség. Abszolút kedvelhető karakterek.
A szeleburdi korona-elhagyó királyon csak nevetni lehet.
Viszont a király testvére egy hárpia (habár Náray Erika hangja kicsit szimpatikusabbá teszi) :D. Akárcsak a talpnyalója, aki rettentő irritáló.

A szokásos galiba, ami felforgatja a szereplők életét, itt is megjelenik, a többi pedig maradjon tündérmese. ;)