A jól megtervezett és szépséges kék ruhájában áll a nő a híd korlátján. Süllyedő érzések képsoraival hull alá a vízbe. Újabb jelenetben kézzel lábbal zongorázik az új élet, és mögötte Willem Dafoe kés által tépett arccal lép be. És már tudom mit is nézek.
Ahogy mondta a doktor úr, a nő elméje és testi érettsége nincs összhangban. De rohamosan fejlődik. Tapasztalja mi van körülötte és mi mást varrt össze a ház ura. Milyenek az ízek. Milyen ő maga. Az agya lehetne sérült vagy gyermeki. Korlátolt vagy csak mások által korlátozott. Most és korábban. De már a film elején az élet helyett a távozást választotta a test.
A díszletek, a kosztümök mind egy hasonló világ, de más. Kicsit különlegesebb. Remek munka. Furcsa és egyedi.

Míg a Barbiet nézhetik 12-13 évesek (női, emberi, társadalmi kérdések stb.) akár, ezt a filmet nem. Az 18-as karika indokolt. Teljesen más a kettő. Főleg hogy az előbbivel bőven volt problémám.