John Candy: Tökre bírom magam (2025) 97% 3★

John Candy ikonikus alakja volt a 80-as, 90-es évek családbarát filmjeinek, és sajnos meg is maradt annak, noha legalább a képernyőkön örökké élni fog, nem véletlenül.
A dokumentumfilm méltón bemutatta a sokszínű munkásságát, ha addig nem ismerte volna valaki a színészt, az itt bemutatott filmjeihez könnyen kedvet kaphat. Én legalábbis találkoztam itt kettővel, amit még nem láttam, de ezek után pótolni fogom. Mint a legtöbb ilyen jellegű mű, illetve megemlékezés, ez is meghatóra sikerült, köszönhetően a gyerekei és a színésztársai vallomásainak, amik közül kiemelendő Macaulay Culkiné, aki amellett, hogy a saját nehéz sorsát is összefoglalta, elmondta, hogy Candy volt az egyetlen, aki figyelt rá, mert észrevette, hogy valami nem oké, és megkérdezte, minden rendben-e vele. Ezek sokat tudnak számítani de az emberek általában ennyire sem képesek.
A dokumentumfilm másik nagy erőssége, hogy a pszichológiára, a mentális egészségre fókuszál, amikor – nagyon helyesen – visszavezeti a színész alkoholproblémáit és falásrohamait a gyerekkori traumájára, annak helytelen „kezelésére” (nem beszélhetett róla), s a szorongással, pánikrohamokkal stb-vel küszködő színészen pedig a filmipar, a hírnév is lökött egyet.
Sajnálom.