Még gimnazista koromban láttam belőle részleteket, és azóta mindig eszemben volt, hogy valamikor szeretném végignézni. Tegnap volt a holokauszt áldozatainak emléknapja, és ennek alkalmából végre megnéztem a teljes alkotást.
Nagyon megható, szeretetre méltó és vicces film. Egy kicsit féltem tőle, hogy esetleg nem találja meg a megfelelő egyensúlyt a drámai és a vicces részek között, de szerencsére nem így lett. Bár nekem néha túl sok volt a mesés történés, mégsem mondhatnám, hogy ez levett volna film értékéből. Sokat sírtam és nevettem rajta, a vége is kicsit keserédesre sikerült, de szerintem így volt jó.
Mindenkinek ajánlanám, hogy legalább egyszer nézze meg, mert hihetetlenül szép és életigenlő film – még a megterhelő téma ellenére is.