Nem hozzáférhető számodra a kért oldal!

Erről szól most a Snitt

488 zóna filmekről »


Mozipremierek

John Vardar vs a Galaxis (2024) Barbárok a szomszédban (2024) Az isteni Sarah Bernhardt (2024) Bird (2024) A melós (2025) Imagine Dragons: Live from Hollywood Bowl (2025) Parlagon (2024) Red Velvet Happiness Diary : My Dear, ReVe1uv In Cinemas (2025) Witches (2024) Non-stop party arcok (2002) Andrea Bocelli 30: The Celebration (2024) Hamlet (2024)

Streamingpremierek

Autótolvajok (2025) Az élet értelme (2025–) Századközepi modern (2025–) A listák élén (2025–2025) Ifjú hölgyek kézikönyve (2025–) Alexander és az ő szörnyű, borzalmas, egyáltalán nem jó, nagyon rossz utazása (2025) Álomlista (2025) Srácok a strandon (2024) Kid Snow (2024) Venom: Az utolsó menet (2024) The Art of Joy (2024–2024) Rocksztárból gyilkos (2025–2025)

Random kedvcsináló

Ookiku Furikabutte (2007–2007)

Az Oofurit évekkel ezelőtt ismertem meg, amikor az egyik Mondóban írtak róla, de akkor annyira nem foglalkoztam vele. Aztán nem rég belefutottam egy amv-be, úgyhogy újra előkerestem, és belefogtam.
Az biztos, hogy minden tiszteletem Abénak, hogy nem csapta le Mihashit, mert oké, hogy olyan volt a természete, amilyen, de néha egy picit már sok volt. Viszont amikor végül megtalálták a közös hangot és nevezőt, tökéletes páros lettek, szinte legyőzhetetlenek. És ez volt az egyik dolog, ami nagyon tetszett az animében, mert igen, néha előfordul, hogy a főszereplő csapat veszít, de ez előfordul, és ez adta meg igazán a valósághű vonalat.
Az mondjuk annyira nem tetszett, hogy 1-1 meccs el lett húzva több részig, de az is igaz, hogy így minden szereplő gondolata, amit különben mellőzni kellett volna, hangot kaphatott, és jobban megérthettük, hogy a szereplők érzelmileg min is mennek keresztül a meccseken.
Különleges anime volt, gyönyörű grafikával és fantasztikus zenével.