Alapjában véve aranyos anime, de számomra a végére valahogy elvesztette a varázsát.
Haru aranyos, de inkább viselkedik úgy, mint ahogy egy kutya viselkedne, és ezt úgy mondom, hogy a macskám is személyiségzavaros, de még így sem tesz olyat, mint amit az animében Haru. Nem eszi meg az összes kaját, amit elé rakok, pedig én is mindig egy egész tál kaját adok neki, és otthagyom előtte. A kutyák esznek addig, amíg van mit. Ráadásul a macska nem fog aggódva a gazdája után menni, főleg nem szakadó esőben. Szóval voltak benne túlzások, de tudom, mindig vannak kivételek és Haru pont ilyen volt…
Megértem a Subaruval való kapcsolatát is, és annak ábrázolását, de valahogy akkor sem volt számomra az igazi ez így. Subaruban egyébként felfedeztem magam, én is utálok kimozdulni (az emberek közé) meg ilyenek, viszont a többi szereplő semfogott meg annyira…
Lehet csak rosszkor néztem, nem volt hozzá igazán hangulatom, de ez valahogy annyira nem jött be, pedig az elején tényleg tetszett.