Na ez de aranyos volt. Mintha vettünk volna egy tipikus mangát – sok szól hasonlóról –, és jól felturbóztuk volt addig, hogy konkrétan érdekeljen a szereplők meg a történés, még akkor is, ha nagyon sok nem volt benne. A központi szál főleg az írás és a barátok-szerelmek interakciója volt, utóbbiakból aranyos, pirongató kis jelenetek sültek ki, és az az érzés, hogy ilyen fiú a világon nincs. Hát persze, hogy nincs, de ebben itt annyira édes volt!

A főszereplő lányt is megkedveltem, a barátnőjét is, és valahogy ez a mese elérte, hogy sok mellékszereplő karaktere is legalább egy picit érdekelni kezdjen, amilyen mondjuk a nővér vagy a tanár, aki együtt ebédel a gyerekekkel, az osztálytársak, akik egy emberként nyígnak, amikor megjelenik a színen egy FIÚ. :)

Easter eggnek meg benne volt spoiler.