Ó, micsoda pálfordulás az úr-szolga klasszikusnak hitt kapcsolatában! Hát, igen, a pszichopata ereje a szavakban rejlik, amik tettekké materializálódnak.
Tudom, hogy nagyon elborult és beteg volt, de igazából ez ténylegesen egy kifacsart, de iszonyúan erős érzelmi köteléket boncolgatott, ami valójában szerelem volt. Megvolt a domináns és alárendelt fél is, az egyenrangúság szép idea, de úgyis lesz mindig valaki, aki engedni fog egy kapcsolatban – itt most nyilván szélsőségesen ábrázolták, de attól még szép volt a maga módján.
A nőt, amikor kezdett megváltozni, nem szerettem, mert túlságosan ragaszkodni kezdtem a sráchoz, de aztán felettem is győzött és megkedveltem. De nem lennék a házi kedvence, ellenben Sethé igen, mert bár gyenge akaratú, ez kiderült, de elég jó idomár, bizonyos játékokban jó úr lenne ;)