Ezt a filmet annyira érzem. Minden egyes alkalommal, amikor megnézem, sírok, mégis olyan, mintha valaki szeretetet és életet itatna a pici szívemmel. Sötét hangulatú, igen, de már gyerekként is imádtam, annak ellenére, hogy egy érettebb elme számára sokkal gazdagabb történet. Esmeralda mindig is a példaképem volt, és mindig is az lesz. Frollo a Disney-antihősök antihőse, a legzseniálisabb, legrendkívülibb karakter, akit valaha alkottak. A dalok a legjobb dalok, amikkel csak elő lehetett rukkolni, a God Help The Outcasts engem brutális kegyetlenséggel gyilkol le minden alkalommal, és tudom ám, hogy direkt van! Párizs, a Hellfire, Quasimodo, a vízköpők, a Hellfire, a Notre Dame, Captain Phoebus, A HELLFIRE, Clopin… a Hellfire-t említettem már? Nem tudok lehámozni minden réteget az imádatomról, ami ezt a filmet övezi, és talán nem is érdemes. Szerintem a legalábecsültebb Disney-film. A Notre Dame-i toronyőr erős. Erős és büszke.