A hangulata vitt magával. Ez a sötét, rideg, szinte már fémes képi világ és a hozzá tökéletesen passzoló zenék dermesztő harmóniát képeztek.
A színészi munkára abszolút nincs panasz.
Egyedül a történetvezetésbe tudok belekötni. Bár 2 órás a film, egyáltalán nem érződik soknak, nincsenek benne kihagyható részek. Épp ellenkezőleg, inkább hiányérzetem van. Pl Nikita az egyik jelenetben még egy lecsúszott, hiperaktív junkie, a következőben pedig már egy higgadt, felelősségteljes személy, nőiességével teljes harmóniában. Persze, közben évek teltek el, de én kíváncsi lettem volna a változás folyamatára részletesebben.

–

Újranézve 5 évvel később: tökös, melankolikus, nyers, nagyon frankón öregedett (lényegében kortalan alkotás). Súlyosabb, mint emlékeztem.