Sorrentino valami egészen egyedit alkotott. Hatalmas örömmel tölt el, hogy a Peak TV korában született egy ilyen sorozat, ami ráadásul még európai is. Ritkán látni ennyire igényes és sok rétű alkotásokat, mert bizony Az ifjú pápa ilyen. Kevés szériára mondom azt, hogy idővel majd újra nézem, de adott időközönként mindenképp újrázom majd Jude Law Lennyjének történetét. Nagyon tetszett, hogy az apró gesztusok és az arcmimika gyakran sokkal több jelentéssel bírt, mint a párbeszédek. A zenék sokszor belesimulnak az események közé, viszont bőven akadt olyan jelenet is, ami például egy elég meglepő slágerrel volt megtámogatva. Első körben egy 9-est adok a sorozatnak, ami többek között azért is nagy szó, mert a 4. és az 5. epizód között elég sok időt hagytam ki, de még így is magával rántott ez a nem mindennapi történet.