Az ifjú pápa (Az ifjú pápa 1.) (2016–2016) 89% 152★

Ez egy elképesztően intelligens sorozat. Művészi kivitelezéssel, fantasztikus dialógusokkal és karakterekkel, ráadásul zseniálisan használja fel a zenét is. Hazudnék, ha azt mondanám, mindent értettem; szerintem ez az alkotás bőven túlmutat rajtam. Akkor is hazudnék, ha azt mondanám, szerettem, mert XIII. Piuszt kegyetlenül tudtam utálni. De az is hazugság lenne, hogy nem szerettem, hiszen monumentális, katartikus pillanatai is voltak, meg úgy szimplán lenyűgözött ez az egész. A pápa karaktere a filmtörténet egyik legérdekesebb figurája, nem mellesleg Jude Law életének legnagyobb szerepe, amit tökéletesen magáévá is tett.
Őszintén kétlem, hogy valaha újranézném, mert eléggé megterhelt lelkileg. És szerintem megfelelő volt a lezárása, szóval momentán nem érzem úgy, hogy érdekelne a folytatás. Az biztos, hogy roppant érdekes és okos, érett sorozat. Örülök, hogy láttam.

Szinte tökéletes.

Rengeteg olyan mondat elhangzott, ami kiáltott azért, hogy kiírjam az idézetek közé, de túlságosan lekötött ahhoz, hogy megállítsam és elkezdjek pötyögni.
Vallás, család, politika, bosszú, szerelem, szex. Minden helyet kap ebben a 10 részben.

Abszolút többször nézős. Én ezúttal kölcsön DVD-n néztem, így nem volt választásom, szinkronnal ültem végig. Nagyon sajnáltam, mert egy rész megnézése nélkül is tudtam, hogy ehhez jobb lenne az eredeti nyelv. Azért meg kell hagyni, hogy jól sikerült a magyar változat is. Nekem legalábbis nem volt hiányérzetem. Azért egy eredeti nyelvű nézést beiktatok majd a jövőben. Tudom ajánlani lényegében bárkinek. Néha elvont, művészi jellegű képekkel szakítják meg az eseményeket, rengeteg szép jelenet, érdekes karakterek. Mosolyogtat, nevettet, meghat, elgondolkodtat és néha még meg is hökkent. Rövidke, nem hétköznapi utazás. :)

Na, miből lesz a cserebogár, akarom mondani a pápa!
Evidensen többször nézős.

Másodjára is betalált!

Adott egy megfontolt, mély lelkivilággal rendelkező rendező, aki forgatókönyvíróként is brillírozik a saját melankolikus, mélyreható, bölcs, filozofikus világában. Adott Jude Law, aki tele van lehetőségekkel, de sosem jó helyre, jó időben szerződik (egy-két kivétellel), adott egy érdekes koncepció, és adott egy provokatív témákkal átszőtt történetvezetés.

Itt szoktak kisiklani. Hát ez nem siklott ki. De nagyon nem.

Szeretném kiemelni elsősorban a rendezői és operatőri munkát, időnként Kubricki szimmetriával gyönyörködtet, de egészében véve egy éteri képi világgal rendelkező sorozatot alkottak, ami nyit és zár, a dialógusokhoz és lelki konfliktusokhoz igazodva.
A színészi játék kiváló, Jude Law karakterét szerettem, utáltam, szerettem, megvetettem, sajnáltam, bálványoztam, és ehhez a kitűnő szerepen kívül kellett egy parádés kivitelezés is. Érdekes, hogy többen a szívemhez nőttek, a casting gondosságát igazolja a mellékszereplők erőssége.

És néhány szó magáról a főfőfőkarakterről. XIII. Piusz pofátlanul lavíroz a modernitás és konzervativizmus között. Cherry coke, cigaretta, általános műveltség, szarkasztikus riposztok, a másik oldalon pedig rigolyák, szűk látókörűség, előítéletesség, merevség. Ez egyetlen karakterben. És nem túlzó, nem irritáló, ami még fontosabb, nem hiteltelen. A szent, az ördög, a szerelmes férfi, az atya, a fiú, a gyermek, mindegy egy személyben, és ez a minden tökéletes összhanggal működik.

Amit az egyházzal kapcsolatban feszeget… nos, úgy mondanám, közhelyeket dolgoz fel közhelymentesen. Nagyon érett, felnőtt nézőpontokat jelenít meg, nem butít le, és nem fél időnként magasabb szintre emelkedni. Nem fél meghaladni az átlagnéző intelligenciáját, mert ez a sorozat alapvetően nem fél az igazságtól.

Lesz második évad. Hála Istennek. :D

Minden sorozatban/filmben vannak karakterek akiket bírok és akiket nem. De ilyen még nem volt hogy a legfőbb szereplőt ennyire utáljam, imádjam, tiszteljem és megvessem. Ezt így mind egyszerre. Utálom, mert egy hatalmas nagy s*ggfej. Imádom, mert hát… Jude Law (xd), megvetem, mert undorító, hogy ilyen fiatal és mégis olyan konzervatív eszméket vall spoiler de imádom, mert nagyon tetszik az, ahogy kiáll a maga igazáért, ahogy beszól a kormányzónak, ahogy nem hagyja magát irányítani, ahogy átlát a rosszakaróin… Imádom, mennyire határozott….

Szóval ja. Egyszerre utálom, imádom, tisztelem és megvetem.

A sorozat felépítése nagyon jó. Látvanyilag szintén ott van. De azt hiszem nekem ennyi elég volt a vallásból… :')

Nagyon bejön ez a sorozat. Akárcsak Jude Law, ahogy XIII. Piust megofrmálja. Nem láttam ahhoz elég alakítását sajnos, hogy reálisan kijelenthessem, de nem csodálkoznék, ha élete szerepének mondanák az ifjú pápa megformálását. Hiteles és néhol nagyon utálható, néhol szerethető, sőt imádnivaló.
A szövegek, amiket a szereplők szájába adnak annyira fantasztikusan kidolgozottak, és olyan tartalommal bírnak, miközben művészi mélységűek, hogy csodálatos hallgatni. Ahogy a zenét is, váltakozik az autentikus egyházi zene a meghökkentő rockkal – nem fogom egy darabig elfelejteni a Sexy and I know it c. számra való öltözködést.
De a látvány is gyönyörű, a képkockák, a díszletek, a római légifelvételek mind lenyűgözőek. A szereplőválogatás is kifogásolhatatlan. Diane Keaton fantaszikus, ahogy Silvio Orlando (Voiello bíboros) is.
Ajánlom mindenkinek, elgondolkodtat, szórakoztat és felüdít a mainstream sorozatok után. Meg fogom nézni ezután Sorrentino filmjeit is, az biztos.

Nos, igazából úgy raktam fel a várólistámra, még anno, mikor ez megtörtént, hogy érdekesnek találtam az alapkoncepciót. Mindenki erről beszélt, felkeltette a figyelmem, hát utánanéztem egy kicsit. Azt viszont álmaimban sem gondoltam volna, hogy egy ilyen mély történetről van szó.
Jude Law elképesztő alakítást nyújtott szerény véleményem szerint, a képi világ gyönyörű, a zene elképesztően illik az egészhez, a történeti csavarok pedig… Te jószagú…
Teljesen lenyűgözött, csak ajánlani tudom. Ha egy kissé talán lázadó szellemű, haladó gondolkodású, mégis a hagyományokat megőrző pápát akarsz látni egy Mariana-árok mélységű sztorival körítve… Jó helyen jársz barátom. Mindezt pedig úgy mondom, hogy nem vagyok keresztény, nem szimpatizálok velük, és semmi egyéb, azonban ez… Na ez, kérlek, ez valami.

Sejtettem hogy jó sorozat lesz már az előzetese alapján is. Jude Law tökéletesen alakítja, Lenny Belardo-t, az egyik legérdekesebb karaktert akivel valaha találkoztam eddigi sorozatnézéseim során. Úgy is mondhatni, ő az ellentétek embere. Zseniális politikus, borzasztó pápa. Nagy reformernek tekinti magát, de olyan reformokat szeretne megvalósítani amelyek a középkori egyház álláspontját hirdetik. A célját értettem, de az eszközeit nem tudtam elfogadni. Igazából sosem tudtam hányadán állok vele. Pont mikor már kibújt volna az ember belőle, mindig tett vagy mondott valamit amivel visszatértünk oda ahonnan elindultunk.. Egyszerűen zseniális. :)
Bevallom először nem is pápa karaktere fogott meg, hanem azok a gyönyörű vatikáni, római helyszínek és kertek! Meg persze azok a hihetetlenül találó olasz dalok.. Már csak ezek miatt is érdemes megnézni.

Túl sokat hallottam emlegetve ezt a sorozatot ahhoz, hogy ne próbálkozzak be vele, viszont annyira komoly és tömény volt már az első rész is, hogy majdnem fel is adtam. Kár lett volna, mert tipikusan az a sorozat, ami velem marad és bár nem biztos, hogy újranézném, megérte megnézni. XIII. Piusz egyszerre utálatos és szerethető és Jude Law egyszerűen tündökölt a szerepben, minden egyes pillanatát elhittem. Érdekes módon engem az egyházkritika része annyira nem hatott meg, de ahogy azt mondani szokás, lehet az már egyéni szocproblem, túlságosan is haragszom az egyházra ahhoz, hogy engem ez meghasson. ((Na meg pontosan ezek miatt az okok miatt haragszom rá, szóval újat nem mondott, csak előásta az utálatomat.)) A szó klasszikus értelmében is egy érdekes sorozat ez, ami azt hiszem mindenkinek kicsit mást ad.

Óriási hype, remek, csodás Jude Law, mégse tudtam egy percét sem szeretni. Minden rész után csak nőttek a kételyeim, pedig a téma iránt amúgy sem vagyok elhivatott, kellően szkeptikusan tudtam nézni. A karakter összetettsége és megformálása elsőrangú, csak a történettel volt bajom. Néha nekem már nagyon lassú volt és öncélú művésziességet éreztem a képeken, amik nagy része egyébként tényleg gyönyörű, allegorikus és száz szó helyett is beszél. De szerintem a kevesebb több, néha már fárasztott. Az érintett témák elég változatosak voltak, és bőven elég sok oldalát megismertük szeretett pápánknak is, aki Jude Law egyik legkiválóbb munkája. Mégis, ha valamire emlékezni fogok, az nem ez, hanem a sokszor meghökkentő, de mindig tökéletes ZENE!