Kedvencelte 4

Várólistára tette 83


Kiemelt értékelések

Bazil 

Csak most a végére érve, mikor kicsit megnéztem az alkotóit, és a szereplőit, akkor tudatosult, hogy a forgatókönyvet jegyző Russell T. Davies utolsó három munkáját, ezzel bezárólag – láttam, és mindegyiket laza tízesre értékeltem.
Ez a mostani nem egy habcsókos rózsaszín cukormáz, de talán pont az ellentettje (akármi is legyen az, mondjuk egy odakozmált, túlsózott omlett, langyos teával, reggelire), bár az előzőek sem felhőtlen szórakoztató darabok voltak.
Ezzel kicsit mellélőttem – pozitív irányba (ha lehet így fogalmazni?), mert olvasva a tartalmát, én csak a nyolcvanas évek hangulatát és zenéit akartam egy kicsit élvezni, de nem egészen arra fordult a sztori, amire gondoltam. Ha belegondoltam egyáltalán. Mert ez egy kőkemény és szívszaggatóan torokszorító dráma.
Ha netán elriasztana a közeg, a meleg közösség, akkor nem akarlak rábeszélni, de pár (mindkét értelmében) melegebb jelenettől eltekintve itt a lényeg a drámán, az új, – ismeretlen és eleinte lesajnált betegségen, és a társadalomra gyakorolt hatásán van. (Halló Covid-pánik! Ismerős, nem?)
Ha nem kapsz kiütést a Pet Shop Boys dalától (meg még tucatnyi másik jó kis brit-pop zenétől), ha igazán könnypotyogtatós drámára is kapható vagy, ha szuggesztív színészi játékot szeretnél látni, akkor ezt tényleg bűn kihagynod.
Csak öt rész, de egyben nem ajánlom, mert nyomot hagy.

Sunkap

Fú, engem teljesen felzaklatott. Nem is tudtam egy résznél többet egyszerre megnézni. Olyan szörnyű lehetett ez az időszak, sajnáltam is őket, miközben értetlenül szemléltem ezt az életformát, ami persze nem volt számomra új, mégis sokkolt. Engem ez az életforma sokkol, kijelenthetem. Nem tudok hozzá normálisan viszonyulni, próbálom megérteni, de nem tudom átérezni, és ebben ez a film sem segített. De nem azért mert nem jó, nagyon is jó a film, csak egyszerűen nem tudom átérezni, ami nem vagyok. A legtöbb, amire képes vagyok, hogy nem ítélem el. Kicsit a filmről is: tetszett a sokféle szülői reakció megjelenítése.

csaknekedeszti

Ez a sorozat egy igazi érzelmi hullámvasút.
Egy-egy rész között nagyobb szünetet kellett tartanom, hogy feldolgozzam a történteket.
Annyira szerethető ez a baráti társaság, mindenki különleges és érzed, hogy ezek az emberek tűzön vizen keresztül mennének (és mennek is) veled/miattad.

Hiszem azt, hogy akkor ér véget a gyász, amikor már az elhunytról a boldog emlékek jutnak az eszedbe és ez ebben a sorozatban tökéletesen megmutatkozik az utolsó snittben. Elképesztő!

Hörcsibald

Jó volt. Ami hiányzott, az Jill hovatartozása, se fiúja, se csaja nem volt. Sztem heteroszexuális volt, de nem értettem, hogy legalább egy statiszta erejéig miért nem mutattak egy fickót, aki a fiúja. Meg ami nekem kicsit erős volt, az az utolsó részben Ritchie anyjának reakciója. Bár nem vitatom, hogy vannak ilyen anyák, bizonyára valós a karakter. De ezek mind apróságok. Jó kis sorozat volt családról, barátokról, elfogadásról, el nem fogadásról, boldogulásról. Jól megjelenítették az adott kort, az AIDS-hez való társadalmi viszonyulást. Tetszett.


Hasonló filmek címkék alapján