Inkább amolyan stílusparódia, mintsem klasszikus értelemben vett vígjáték, és épp ezért úgy is kell hozzáállni. De így számomra vicces volt, ha nem is a legmókásabb film valaha, jók a poénok (Jackson és Johnson az amúgy sajnálatosan, de megfelelően rövid játékidejükben jól kifigurázzák a legyőzhetetlen szuperzsaruk képét), és bár a történet lapos, de inkább a sok bolondozáson van a hangsúly, nem is igazán egy menő krimit akartak lepakolni az asztalra. Bár az arányok többé-kevésbé stimmelnek, van egy-két kicsit elnyújtott poén, és sok az alpári humor is, úgyhogy ha valakinek ez utóbbi nem jön be, az kerülje el.