Miért nincs ez a gyerek többet foglalkoztatva?
Én már Az élet habzsolva jót is szerettem, a Whiplash ugye a sztárfilmje, nem mondom, hogy nem joggal, DE! amit Miles Teller A bátrakban csinált, attól én padlót fogtam. A végén a jelenetei, az arca minden rezdülése, annyira letaglózó volt, hogy én magam is éreztem azt a szívbemarkoló, szorító fájdalmat. Én nagyon remélem, hogy tíz év múlva olyan filmográfiát fogok látni a neve alatt, hogy abban nem lesz hiba.
Hát akkor próbálkozzunk meg a lehetetlennel, és írjunk olyan értékelést erről a tehetséges fiatalemberről, hogy valami érdemi információ is legyen benne, ne csak fangirlködés :DD
A beavatott volt az első film, amiben láttam, és nem voltam róla túl pozitív véleménnyel, de ez főként a karakterének volt köszönhető. Aztán jött a Whiplash, és amellett hogy lett egy új kedvenc filmem, a film által egy új kedvenc színészt is köszönthettem köreimben. Nem tudom pontosan megfogalmazni, de egyszerűen annyira jól nyúlt hozzá Andrew karakteréhez, és mondott el rengeteg mindent a figuráról egy apró gesztus vagy egy nézés által, hogy teljesen magával ragadott. Azóta láttam több filmjét is (de még jó pár várat magára), amelyekben általában a vicces, bulizós, sármos jófiú szerepkörében tetszelgett, de képes volt arra, hogy ezekhez az elsőre klisésnek tűnő karakterekhez hozzáadjon valami pluszt, amitől igazán életre kelt a szereplő, akit épp eljátszott.
Kedvenc filmem tőle minden kétséget kizáróan a Whiplash, de szorosan mögötte ott van Az élet habzsolva jó (ezzel a magyar címmel nem vagyok kibékülve…). Utóbbi filmben imádtam, ahogy a karaktere két véglet között egyensúlyozott: egyszerre volt menő partiarc és érzékeny lelkű srác, aki nem találja a helyét a világban.
Úgy gondolom, a Whiplash sikere új távlatokat nyitott meg előtte, hogy komolyabb filmekben is kipróbálhassa magát, és nagyon remélem, hogy a jövőben is hasonlóan remek alakításokat és filmeket tesz le az asztalra, mint amilyeneket eddig is.