Gumiláb (2011) 72% 113★

Ez sokkal jobban tetszett, mint az eredeti, pedig az is nagyon jó volt, de ez még rajta is túl tett, pedig ez ritka a remake-nél, de nagyon jól szórakoztam ezen is. :-D A zenék is jók voltak, és a táncok is sokkal dögösebbek, szexik voltak, és Renként jobban bírtam Kenny Wormaldot. Ha az előzőnél azt mondtam Kevin Bacon cuki volt, Kenny Wormald viszont sokkal szexibb és cukibb. :-D Miles Teller is nagyon dögös volt Willard szerepében, és nagyon is jól állt neki ez a szerep. Dennis Quaid is jól hozta a tiszteletest. Voltak benne vicces jelenetek, spoiler Ez ugyanarról szól, mint az eredeti, de azért fel lehet benne lelni pár változtatást, de a lényeg ugyanaz. spoiler Ariel itt egy kicsit beképzelt volt, és nagyképű egy lázadó tini, de jó páros voltak ők négyen Ren, Willard és Rusty. :-D A kislányok pedig cukik voltak. :-D

Remake-ekkel mindig bajban vagyok, mert az esetek többségében szeretett kedvenceimet próbálják nyúzni sajnos (vagy sem) többnyire sikertelenül.
Itt most az a ritka eset áll fenn, hogy az eredetit is mindössze egy napja láttam először, így nosztalgiafaktor nélkül kicsit talán tárgyilagosabban és kevésbé érzelem vezérelten tudtam összehasonlítani (nem állítom, hogy sikerült is. :P)
Mivel az eredeti a 80-as években játszódik, a téma pedig a zene és a tánc, így kivételes azt mondom, talán megérte eljátszani a felújítás gondolatával. Mert mondjuk ha már régi zene, akkor egy 60-as vagy 70-es évekbeli zene nagyobb esetben kelti fel a mai fiatalok érdeklődését is, mint a 80-as. Közel sem az a fajta lázadás vagy tiltakozás, mint mondjuk a másik említett két évtized, és nem annyira behatárolható a stílusa. Az időtállósága pedig szintén hullámzóbb. És ha a zene még át is jut a fülekbe, a tánc már erősen kérdőjeles, valószínűleg nem érzik tőle annyira a boogiet a lábukban.
Szóval elméleti szinten itt meg tudom magyarázni a miértet.
Az megint más kérdés, végül hogyan sül el a gyakorlatban.
Azt kell mondjam, minden előzetes ellenérzésem ellenére meglepően tetszett. Mert ellenérzésem azért volt: hiába tegnap láttam először az eredetit, piszokul tetszett. Hiába na, a 80-as évek szülötte vagyok. 
Először a negatívumok, hogy a végét pozitívan zárjam:
-az új Ariel olyan hihetetlen mértékben irritált, hogy nagyon. Semmiben sem hasonlított a régi karakterre. A régi is unszimpatikus volt eleinte, de ahogy megismertem, ha nem is megkedveltem, de elfogadtam. Értettem a lázadását és a módját is.
-2011-ben még egy kisvárosban is nehezen nyelem be a spoiler. Mivel nem az amishoknál vagyunk, nincsenek annyira elzárva a világtól, 2011-ben annyi más rombolhatja az erkölcseiket. Több visszásság is van ilyen szempontból. Ott az spoiler, ami mehet, miközben spoiler, de ott van Ariel ruhatára is. Konkrétan csak az nem látszik ki a zsebkendőnyi cuccaiból, amit már csak a spoiler. A spoiler törvény tiltja, meg a spoiler, de a tiszteletes lánya úgy öltözhet, mint aki strichelni indul, miközben az összes többi városlakó képes fiatalosan-csinosan öltözködni. A drog, pia, internet és egyéb veszélyeket most hagyjuk is.
-ahhoz képest, hogy spoiler
-Ariel striptease vonaglása az első buliban – elismerem, hogy jó a mozgása és a pasi nézőket nyilván beindítja, de megintcsak totál karakteridegen. Képtelen vagyok felfogni, Ren hogyan látta meg ebben a szerepben a küzdő, segítségért kiáltó lányt és nem csak ugyanazt a testet, amit a többiek.
-Andie MacDowell-t alapvetően szeretem, de Vi szerepében totál semmilyen volt. Nem éreztem ugyanazt a kedvesen szerető erőt, mint Dianne Wiest esetében
Pozitív:
-a zene múltidézése azoknak, akik látták az eredetit
-a spoiler. Annak, aki látta a 84-est, teljesen elterelik a figyelmét spoiler. Akik nem látták, azok is gyanútlanok és a spoiler.
-az új Rent 5 percig nagyon nem bírtam (a fiatal főszereplőknél ilyenkor hirtelen nagyon öregnek érzem magam), de mikor elkezdte bütykölni a bogarat, már haverok voltunk. Simán átvette Kevin szerepét anélkül, hogy tűzzel-vassal ő akart volna lenni. Egyszerre volt régi és új Ren és nagyon kedvelhető. Ja és nem mellékesen jó nézni, ahogy mozog.
-a country és a modern tánc keverésével sikerült valami olyan működő elegyet keverni, amitől az újonc néző és a régi motoros is elégedettnek érzi magát és táncolhatnékja támad. Nekem legalábbis támadt.
-Quaid. Nem tehetek róla, én még mindig szeretem. Ha külön filmként értékelem, akkor azt mondom, tökéletesen jó volt a szerepben (még én is meglepődtem, tiszteletesnek valahogy nem tudtam elképzelni, de mégis elhittem neki). Ha összehasonlítom, amit megígértem, hogy nem teszek, akkor be kell ismerjem, Lithgow jobb volt (de pszt, ezt csak halkan).
-Miles Tellerre valahányszor ránéztem, mindig a kölyök Sean Penn-t juttatta eszembe. De a szerepe ugyanolyan kedves volt, mint az elődjéé.
Szóval összefoglalva: a személyes ellenérzéseimet leszámítva a főszereplő lánnyal és azt a kis „apróságot”, hogy a történet alapja mennyire nem működik szerintem 2011-ben, el kell ismerjem egy JÓ és szerethető remake született, ami egyaránt megfoghatja a régi kedvelőit és az új ismerkedőket. Frissebb, fiatalosabb, modernebb, de jó dolgokat őrzött meg az eredetiből, az újítások működő mivolta mellett.

Sokkal jobb, mint az eredeti. Ebben az esetben (szerény véleményem szerint) megérte remaket csinálni. Imádom! Julianne Hough nagy kedvencem és itt nagyon passzol Kenny Wormaldhoz. Miles Tellert is nagyon szeretem és itt nagyot alakít. Ezt hamarosan újra nézem :)

Ezer éve láttam az eredetit… mindenesetre én ezt időben valahova sokkal korábbra tettem (gondolom az eredeti miatt) … mi értelme ipod és mobilteló időszakában betiltani a táncot? Az autórádió és a rock 'n' roll korszakában még értem… mert nyilván újdonság és az ördögtől való, de ebben az időben? a mi korunkban nincs veszélyesebb a kölkökre nézve? ráadásul törvénybe… ááá! kicsit megcsúsztak vele vagy 40 évet, a gyapot bálázóról nem is beszélve…
A zenék, tánckoreográfiák nagyon jók. A soundtrack-jét be kell tennem a lejátszóba… Ezt a csávót láttam már balettos és hip-hop-os filmben is, jól tolja, nemcsak a film kedvéért tanult meg pár figurát… A sztori nem egy nagy eresztés, de nem is azon van a hangsúly.
Viszont most már meg kell néznem az eredetijét is… valamiért kicsit lázadóbb ifjúságra emlékszem… (spoiler)

A régi és az új film is nagyon tetszett.
De ez mégis csak egy kicsivel jobban. Ebbe a világba tudom magam is beleképzelni. Sosem voltam jó táncos, de néha kedvet kapnék egy kicsire.
A filmben főleg a zenék és a különböző táncok tetszettek. Főleg a film végén lévő…

Még a snittes tagságom előtt, tavaly tavasszal láttam először ezt a filmet, és akkor nem voltam túl jól véleménnyel róla, mivel alapvetően nem tudnak különösebben érdekelni az ilyen műfajú mozgóképek. Aztán múlt héten egyik magányos estémen úgy voltam vele, adok neki még esélyt (meg amúgy is régen láttam már Miles Teller-filmet :D).
Én nem tudom, mit néztem múltkor, mert most kifejezetten tetszett. A történet ugyan nem váltja meg a világot, de itt úgysem a sztori, hanem a lenyűgőző tánckoreográfiák állnak a középpontba. A főszereplő srác remek választás volt a szerepére, a csajt viszont nem igazán találták el: engem a viselkedése (és a hangja) sokszor idegesített. És persze nem lenne teljes az értékelésem, ha nem ejtenék pár szót Willard karakteréről. Hát én szakadtam a röhögéstől, valahányszor az a srác megjelent a színen. A film legjobb jelenete számomra kétségtelenül a „Willard táncolni tanul”-montázs; hihetetlen volt, ahogy ott táncikált a kislányokkal, én meg közben legalább ötször leestem a székről, mert annyira nevettem.
Pörgős, vicces, és a műfajba abszolút beleillő film. Egyszeri kikapcsolódásnak tökéletes, a megnézése után neked is kedved támadni táncolni egy jót (vagy csak idiótán körbeugrálni a szobát, ki hogy definiálja a „tánc” fogalmát), és közben hallgatni a fülbemászó és hangulatos főcímdalt.

Mostanság eléggé érdekelnek a zenés és táncos filmek, valahogy rájuk vagyok kattanva. A Footloose remake-je is így került megnézésre. Ugyan az eredetit nem láttam, ez nagyon bejött. Szerintem jobb is volt ez így.
Merem ajánlani azoknak, akik szeretik az ilyen filmeket. Egy jó kis esti kikapcsolódásnak mindenképp megfelel. Ráadásul a főszereplő srác is meglehetősen szemrevaló, szóval még azt sem lehet mondani, hogy emiatt nem éri meg megnézni.

Második megnézésre rengeteg negatív dolgot találtam benne. Kb. az utolsó, záró jelenet jobb, mint az eredetiben. Az modern, pörgős, energikus.
Egyébként az egyetlen, amit pozitívan tudok értékelni, az Miles Teller. Jó a karaktere, és az ő jelenetei nem unalmasak, sokszor vicces. spoiler
A főszereplő csajszi annyira irritál, hogy ő a fő oka, amiért nem vagyok hajlandó sokszor megnézni ezt a feldolgozást. De a zenéket szeretem benne, jók a táncok, és, ha elfelejtem Kevin Bacont, akkor egy fokkal jobb. :D Sosem lesz kedvencem, mert nem jó film. De valamiért a végére mindig leköt, és nézem, és élvezem a zenéket.
Ezt nem ajánlanám mindenkinek. Csak, ha nagyon unatkozik az illető. :D

Általános iskolában ez volt a kedvenc filmem. Nyilván tehetett erről az örök sármom Kenny Wormald és maga a hangulat, amit kölcsönzött. Az egész világa nagyon tetszett. Szerintem mondjuk újra meg kellene néznem ahhoz, hogy mindent leírhassak, ami miatt anno a kedvencemmé nyilvánítottam, úgyhogy lehet felveszem a folyton bővülő listámra és majd megnézem.
– Akkor majd újra nyilatkozom :) –

Egy egyértelműen pozitív hatását érzem a filmnek: azonnal meg akarom nézni az eredetijét újra :)
Itt Ariel végig borzasztóan irritált, nem azon a lázadó kamasz szinten, aki bár idiótán viselkedik, de lehet érteni a motivációit a többit meg majd kinövi. Ő egyszerűen csak irritált.
Ren az első pillanatban ok-nak tűnt, de kb 20 perc alatt elvesztettem az érdeklődésemet. Jól mozog, de pl az egyedül, dühből táncolós jelenetét leginkább cikinek éreztem.
A mellékszereplőkkel kevesebb bajom volt, de mindent elmond, hogy Chuck és a két unokahúg érdekelt a legjobban.