Köszönjük, hogy a hazáját szolgálta! (2017) 78% 12★

Nagyon megfogott az előzetese, mert… hát, azt hiszem leginkább azért, mert nagyon szeretem Rag 'n' Bone Human című számát. Nagyon jól illett a sztorihoz a szám, és mivel ilyen nagy hatással volt rám az előzetes, a filmmel szemben is nagy elvárásaim voltak.

Sajnos nem érzem azt, hogy pluszt adott volna nekem. A PTSD-vel (poszttraumatikus stressz szindróma) már sokszor foglalkoztak, én legalábbis már többször is találkoztam vele akár könyvben, akár filmen, és igazából újat nem lehet már róla elmondani. A katonák nagyon nagy része, ha nem mindőjük szenved ettől, és egy részem úgy érzi, hogy nem igazán volt szükséges erről egy újabb filmet forgatni. Másik részem viszont látja azt is, hogy a történet nagyrészt arra fókuszál, hogy a kormány hogyan bánik a veteránokkal. Tulajdonképpen ugye addig vagy jó nekik, amíg tudsz és akarsz fegyvert fogni, utána már csak egy terhet jelentesz, egy kolonc vagy a nyakukon. Ez sem újdonság szerintem, viszont ilyen szinten nem volt eddig betekintésem a színfalak mögé. Tényleg borzasztó kevéssé segítik a leszerelt katonákat abban, hogy visszailleszkedjenek a társadalomba, ami nem kicsit felháborító azok után, amiket át kell élniük a haza szolgálatában.

Nyilván az is befolyásolja az érzéseimet, hogy igaz történet ihlette a filmet. Kicsit kényelmetlen azt mondani, hogy felesleges volt ezt a filmet megcsinálni, miközben tudom, hogy ezek a dolgok megtörténtek ezekkel a férfiakkal. Épp ezért nem mondok inkább ilyet, de azt azért megjegyzem, hogy számomra nagy újdonságot nem tudott mutatni. Miles Teller viszont nagyot nőtt a szememben.

A téma jó, de a kivitelezős egyértelműen közepes. Semmi újat nem láttam abban, hogy a katonák nem tudnak beilleszkedni háború után a társadalomba. Így van ez Amerikában a 2 VH óta.
Azon sem lepődtem meg, hogy az amerikai kormány sza*ik rájuk. A színészi játékban sem volt semmi kiemelkedő. Bár furcsamód nekem jobban átjött a már leszerelt katonák mellékelése a Fegyvertelen katona azon jelenetében, amikor az öreg Doss megjelenik az első VH-s uniformisában a fia tárgyalásán. Ott a kontraszt számomra jobban átjött.
Itt egy egész film szólt erről, mégis teljesen közepesen és ügyetlenül fogta meg a témát, nem éreztem elég húsba-vágónak.