A Sólyom végveszélyben (2001) 81% 203★

Őszintén szólva, semmit sem tudtam erről a filmről, mikor belekezdtem. Valamiért abban a hitben voltam, hogy ez egy ilyen „Ki kell menekíteni 1 embert egy ellenséges területről.” jellegű háborús sztori, bár lényegében ezzel is indul a konfliktus, szóval annyira nem jártam tévúton. (Azzal sem voltam tisztában, hogy igaz történeten alapul…)
Mindenesetre meglepett ez a sztárparádés szereposztás, amiben csak jött sorra a rengeteg ismerős arc, mint a szőke sörényüktől megfosztott Lucius és Legolas, az ex-Bruce Banner és Reed Richards, Kenobi tábornok, Jamie F*ckin Lannister, a „sosem tudom megjegyezni a nevét” pasas a Szökésből, meg még sorolhatnám.
Ritkán kötnek le az efféle valóságra épülő háborús sztorik, de ez most sodort magával. Sikerült benne maximumra járatni a feszültséget, az akciót, a gore-t és a drámát is, és néhol még minimális, természetes lazaság is vegyült bele. Nem spóroltak semmivel, bár ez nem is csoda, hisz Ridley Scott művéről beszélünk. Ami talán zavart benne, az a furcsa, kékes filter, illetve talán a hossza, mert helyenként már kissé fölöslegesen húzottnak éreztem a rengeteg lövöldözést. Persze részben ezzel is visszaadták, hogy milyen hosszú lehetett ezt testközelből átélni. Helyben valószínűleg úgy érezhették, mintha hetek teltek volna el és sosem fogyna el az ellenség, ami folyamatosan csak özönlött a nyakukba.
A csillagozásomból látható, hogy ez nekem most nagyon betalált, és talán az egyik legjobb háborús mozi, amihez eddig szerencsém volt. Ezután kedvet kaptam a Ryan közlegény megmentésének pótlására is, ezt pedig kifejezetten ajánlom mindenkinek, akinek kimaradt eddig.

Lehet, hogy csak én vagyok olyan hangulatban, de nekem nagyon betalált. Főleg a vége.

Ilyen filmek láttán, mindig a tehetetlen düh van bennem, még órákig, hogy hogyan lehetnek ennyire buták az emberek, miért nem tudunk mi békében élni, miért kell ártatlan embereknek meghalni a semmiért.

Egyértelműen velem van a probléma, mert most nem voltam nyitott ilyenféle témára, így nem is jött át az érzés. Számomra túl gyors és néha furcsa, nem mellesleg pedig felettébb akciódús volt, egy óra után feladtam. Ez nem talált be, bármennyire is kíváncsi voltam a sok híresség miatt a filmre. Talán túl sokat vártam. Olyannyira nem tetszett, hogy még arról is megfeledkeztem, hogy ezzel a filmmel nekem még dolgom van egy kihívás kapcsán… Ejnye.

Egyszer megnéztem és soha többet. Nem azért, mert rossz. Hanem mert borzalmas. Nézni. Nem véletlenül nem szeretem a háborús filmeket.
A szereplőgárda nagyon impozáns, de a film számomra már kicsit a tűréshatáron túlra nyúlt, jobb lett volna, ha rövidebb. (Valamint teljesen elvesztettem a fonalat, hogy ki hová és miért ment, de azt hiszem valahol jól tükrözi a háború káoszát a film kaotikussága.)

A harci részek jól meg vannak csinálva, de ez az amcsi pátosz, ez mindent bevon ragacsos cukormázzal. Úgy őszintén, ha pár órája lelőtték volna több barátodat, te is alig úsztad meg élve, akkor elnyomnál egy szózatot a haza dicsőségére, meg a bajtársiasságról? Viszont: jól emlékszem, egyetlen amerikai lobogót sem láttam a filmben?

A krónikási hozzáállást tisztelem. Időnként vannak események, amiket meg kell örökíteni. Nagy vállalása volt ennek a forgatókönyvnek, hogy szinte semmit nem akart a közvetlen eseményekhez hozzátenni. De kérdés, meddig terjed a hozzátartozó dolgok köre. Itt a közepesen átlagos katona szerepébe kerültünk. Hihetőnek tűnik, hogy a felvezetőben kiírt pár mondaton kívül a bevetettek sem tudtak többet. Szomália, rossz fiúk éheztetik a népet, akiket nekünk meg kell védenünk. A bevetésekkel kapcsolatos pár részletet majd elmondják, amikor kell. Ilyen szimpla. Ebből az olvasatból persze hogy csak mi vagyunk a jók. Olyannyira, hogy a szomáliaiak semennyire sem léteznek egyediségükben. Csak egy raj. Tömeg. A 18 halott katonára ebben a filmben fejenként legalább 100 letarolt helyi jut. De még a szövetséges nyomra vezetőjükről is úgy beszélnek, mint egy kivert kutyáról. A katonáknak egymásról is minimális tudásuk van csak. Töredékinfók. Ezért nincsenek történetek sem ebben a filmben. Néhány apró részlet, és kész. Egy ad hoc szerveződő közösség felületes belső tényhálója. Ez a közeg, ez a mi van heroikussá felnagyítva: a mi felesleges és értelmetlen áldozathozatalunk.
Egyrészt örülök, hogy ez a totális idegenség, érthetetlenség átjön az egyén szintjén is, akit ledobtak oda, és a sereg szintjén is, ami csak a levegőt markolássza. Másrészt viszont végletekig primitív film készült ebből a szándékból, holott lehetett volna csak egyszerű: egy igazi húsdaráló – tényleg minden magyarázat és árnyalat nélkül.
PS: A helyőrség nem jobb, hanem más. [[https://snitt.hu/ertekelesek/1210893]] Nagyobb időtávot fogva át, történetet is próbál mesélni. Az abban a kategóriában hetes. Ez a saját vállalásának a kiteljesítését, illetve annak hiányosságait tekintve hatos.

Tetszett a film habár annyira nem az én stílusom viszont meglehetősen élveztem. Gary (Nik baba) sajnos nyem volt elég számomra, szerepelhetett volna sooookkkal többet!

Triplán is a kedvencem: imádom a modern kori háborús filmeket, játszik benne Waldau és nem mellesleg nagyon jó és izgalmas film. Jah! És a filmzene is állati jó!

Először Ewan McGregor miatt néztem meg ezt a filmet, de azztán többször is láttam. Nekem nagyon tetszett, pedig általában nem nézek háborús filmeket.

UPDATE (2021.07.07.)
Szerintem én nem ugyanazt a filmet néztem anno, mint amit most a Netflixen. Lehet, hogy oda egy rendezői változat került fel, mert csomó részre egyáltalán nem emlékszem, és nem is voltak ennyire hosszúak „régebben” a harci jelenetek, nem volt ennyi vér és borzalom. Ez nekem így nagyon sok volt. De ettől függetlenül jó filmnek gondolom továbbra is. És nagyon jó, hogy vannak olyan filmek is, amelyek tulajdonképpen a US Army egy kudarcát mutatják be.