A lélek útja (2009) 76% 20★

A film történetéhez semmivel sem tudnék többet hozzátenni, mint ami a tartalomban le van írva.
Eltúlzott propaganda film, ami valakit biztosan érzékenyen érinthet és ahhoz nem feltétlen kell amerikainak lenni, de szerintem többségében ez egy unalmas, nyálas film. Én kevés túlzással, de elhiszem, hogy ezek az emberek az út során így reagáltak, de nekem ez már túlságosan megjátszott volt. Lehet ha én is ott lennék és a hazafiság elöntené a szívem, ugyanígy reagálnék, de most erről egy filmet forgatni…. Nekem ez sok volt.
Főleg Kevin Bacon miatt néztem meg, inkább rá voltam kíváncsi ^^ Nem sokat kellett hozzátennie színészileg, de azért jó volt látni :)

Nem nekem készült, ennek ellenére végigbőgtem. Ez egy amerikai propaganda film, és ebben az amerikaiak vérprofik. Azt hiszem így kell hazafiságra nevelni szavak nélkül. Lehet, hogy pár nap múlva lepontoznám. Most nagyon hat.

A lélek útja? A holttest útja… Halálgiccs és szirup; gondolkodás kilőve. Tudom, hogy meg kellett volna hatódnom, de inkább émelyegtem és végül fel is háborodtam ezen a filmen. A srácot jobban tisztelték halála után, mint életében, az biztos, – de mi értelme is ennek? Mi értelme volt meghalnia? Részt vennie az iraki háborúban? Bevonulnia a hadseregbe? Miért választotta ezt az életet – vagy inkább halált? A hősi halált – a kispolgári élet helyett… A hivatalnoki életet élő ezredes meg életében először bevállalja – na, nem a harctéri szolgálatot, csak ezt a koporsókísérgetést, – és jaj, jajj, kicsit elszégyelli magát (de sajnálom). Felszínileg legalábbis, de valójában inkább az történik, hogy tetszeleg ebben az új szerepben, kicsit neki is kijut a dicsfényből, a hősi halottról rá is vetődik egy kis visszfény, amiben sütkérezhet az egója… Tisztelgés, könnyes kézfogások stb. Egyedül az elején, a hosszú hajú sofőr srác teszi fel csöndesen a költői kérdést, hogy ő nem érti, tulajdonképpen mit is keresnek a fiatal amcsi srácok ott kinn Irakban – de ez is rögtön elsikkad, elúszik szépen az érzelgős zenék és képsorok közepette a semmibe.
Nem nézünk a halál arcába, csak az élére vasalt nadrág, kifogástalan zubbony, fényes kitüntetések és tökéletesen hajtogatott nemzeti lobogó eufémiája simogatja a nézők lelkét… Na neeem!