A bátrak (2017) 82% 96★

Csak idők kérdése volt, mikor filmesítik meg… A kivitelezés első osztályú volt. Annak ellenére, hogy több mint két órás volt, nem éreztem, hogy tele lett volna fölösleges adalékkal. A srácokat azonnal meg lehetett kedvelni. Srácok… ja, mert azok voltak még ha nem is annak látszottak. Ez mondjuk csak a vége stáblistánál tűnt fel, amikor az igazi hősök fényképeit mutatták. Szinte kivétel nélkül huszonéves fiatalok voltak. Elképesztő… (az is, hogy Hollywoodban nincsenek huszonéves színészek).
Mindenképp érdemes megtekinteni, mert a híradóban maximum csak fél perc jut nekik. Sokkal többet érdemelnek ennél.

Vannak filmek, amiket megnéz az ember, aztán hiába pörgött le már a stáblista is, még mindig csak ül, ül, körülötte csend, és fogalma sincs, mihez kezdjen magával azon kívül, hogy ül tovább csendben.
Ez a film pont olyan, mint azok az emberek, akikről szól. Teszi a dolgát. Nincs benne giccs, nem fújták fel. Egyszerűen bemutatja azt, ami ezeknek a férfiaknak az élete volt. És habár egyszerű, de egy perce sem unalmas.

Istenem, miért sírok mostanában minden filmen…
Őszintén, elég szkeptikusan álltam neki – igazából csak a Bohemian Rhapsody kihívás miatt néztem meg, ezzel Ben Hardyt kipipáltam; aki aztán szépen eltűnt a tömegben, de azért itt is nagyon cuki volt a babapofija (mondjuk szerintem a hosszú haj jobban áll neki).
Aztán teljesen beszippantott.
Ami nekem a legjobban tetszett, az a csapatdinamika; eleinte, mint a katonaságnál, megy az újonc szívatása, a csipkelődés, de idővel összeforrnak, és elválaszthatatlan csapat lesznek. Mint egy nagy család.
A kedvencem Brendan volt, annak egy kicsit örültem, hogy spoiler
A végén, amikor felsorolták név szerint, fényképpel az összes tagot, ledöbbentem – a legfiatalabb még csak 21 éves volt (mint én most)…

spoiler
Az élet olyan, mint a nádszál:
Ma még vidáman kacagsz,
De holnap jön Pipacs bácsi a konyhakéssel…

Egy kollégám mesélt a filmről, ezért tudtam, hogy mi lesz a vége. Persze minden egyes tűzesetnél vártam, hogy na most, vagy most… Amikor ahhoz a részhez értünk én bevallom végig bőgtem az egészet. Szerintem a filmet jól elkészítették és talán a családtagoknak is egyfajta „öröm”, hogy így emlékeznek meg a párjukról, fiaikról…

Pfff, ez nagyon nem az én filmem. (Pedig nagyon tisztelem a tűzoltókat és kíváncsian vágtam neki.) Nagyon amerikai, a szó legrosszabb értelmében. Hatásvadász giccs. Nyilván, ha egy sztori valós eseményeken alapul, akkor a karakterekkel is csínján kell bánni, de itt szinte mindenki fájdalmasan sablonos, de tényleg, az elbeszélésmód pedig dögunalom.

A három csillagot azért kapja, mert technikailag nagyon rendben van a film.

Örülök, hogy úgy néztem meg a filmet, hogy nem láttam előzőleg a leírását, mert az egy brutális nagy SPOILER! Ez kb. olyan, mint mikor egy Agatha Christie könyv/film leírásában csak annyi szerepel röviden, hogy amúgy a lakáj a gyilkos… Köszi!!!
    Meg lehetett volna csinálni úgy ezt a filmet, hogy hatásvadász giccs szülessen, de szerencsére itt nem ez történt. Persze, amerikai a történet, a tűzoltók is azok: tipikus amcsik (az a farmeres, kockás inges, kalapos fajta, aki country zenére mulat) – de egyáltalán nem sablonosak. Egy perc üresjárat nem volt a filmben, végig lekötötte a figyelmemet, csak utólag lepődtem meg, hogy valójában milyen hosszú is volt.

Óriási tragédiát dolgoz fel, bár a pátoszba nem tud nem belesodródni, ahogyan azt sejtettem is elsőre, de szerintem ez a hasonló tragédiákat bemutató filmeknél lehetetlen is.
Nem fogja megváltani a műfajt, de egynek bőven elment és külön köszönet, hogy a tűzoltós témáról készült el egy korrekt darab.