Emlékszem, hogy sok évvel ezelőtt (7? 8?) ültünk a régi lakásban a nagyszobában, egy tál fagyival a kezünkben, és ezen csüngtünk, családostól. Minden vasárnap. Amikor vége lett a fagyiszezonnak, akkor fagyi nélkül csüngtünk rajta.
Szeretem ezeket a békés, lassan csordogáló történeteket. Semmi erőszak, semmi erőltetett dráma, semmi ripacskodás. Szívesen újranézném, de tartok tőle, hogy egyedül, a laptop előtt görnyedve már nem lenne ugyanaz, mint régen.