Looooooool… azok a jó kis ’90-es évek… :D

Kiskoromban (voltam kábé annyi, mint itt Rich?) én ezt láttam és most erős a gyanúm, hogy ez traumatizált annyira, hogy emiatt nem bízok senkiben… X,))) „Nem bízunk senkiben, igaz?” :D

Nekem amúgy most tetszett. A nyugtalanító rész eléggé nyugtalanító, hogy bármikor összefuthatsz ilyen ámokfutókkal és akkor mit teszel? Főleg idehaza? Ha megvéded magad még téged sittelnek le, stb… Na meg az is, hogy megbízhatsz-e a másikban…
De közben van benne humor is, tragédia is. Akármennyire is visszataszítóak a „rossz fiúk”, a végére azért bizonyos értelembe véve nem tudtam rájuk pusztán holmi gonosztevőkként nézni. Inkább egy rakás szerencsétlen voltak.
Nem is értem, hogy éltek el idáig… :s

Jaj, a számolós rész meg rémlett már elejétől fogva, azon nagyon nevettem… :DDD Na meg ugye a legvége… én se értettem minek indult el a fater, ha aztán „hagyta az egészet”, de oké, nem is kellett sokat várni a válaszra… X,)