Psycho (1998) 54% 53★

Az a kedvenc momentumom a filmben, hogy bár egy az egyben ugyanaz, mint az eredeti, tudod, hogy most a ’90-es években vagyunk, mert mielőtt Lila és Sam elindulnak a hotelbe, Lila azt mondja, hogy „hozom a walkmanem”.

Szerintem annyit elég mondanom, hogy első film sokkal jobb.

Ennek mi értelme volt…? Értem, hogy remake, de azért egy feldolgozásnál illik feszegetni a határokat, egy kicsit új köntösbe bújtatni az eredetit úgy, hogy a filmhűséget megtartja. Itt semmi nem történt, egy az egyben ugyanaz volt, mint az eredeti, idétlen színészi alakításokkal. Komolyan nem értem… mintha valamelyik kultfilmet egy az egyben újra leforgatnának úgy, hogy se a zene, se a kameraállás nem változik, és a párbeszédek is ugyanazok, csak silányabban előadva.

Van, amihez nem szabad hozzányúlni.

Nehéz eldöntenem, hogy ez most egy szándékos görbe tükör akart-e lenni a remake-láz felé, vagy sem?
A rendező többi munkáját ismerve nem hinném, hogy ennyire igénytelen vagy ízléstelen lett volna, amikor ezt a lehetőséget megkapta, szóval szerintem nagyfokú szándékosság áll e mögött; hiszen a legtöbb esetben úgysem lehet felülmúlni az eredetit – persze vannak kivételek-, de ha már ennyi az elvárás ilyenkor, miért ne mutassunk be a közönségnek, köpve az elvárásaikra?
Ennek ellenére teljesen felesleges volt filmet pazarolniuk erre a készítőknek.

Második megtekintés után: Két dolog van, amely nem hagyott engem nyugodni: A filmhez kötődő legjobb pont a poszter. Imádom, de tényleg.
A másik pont, hogy Gus Van Sant tényleg csak trollkodott ezzel egy jót, vagy pedig szándékosan mindent újra akart forgatni pontról pontra az eredetiből, csupán színesben, új szereplőkkel, mert ebben látta a nagy frisseséget?
Nos, ezt megfejteni továbbra sem tudom. Talán az utóbbi, mert a werkfilmet látva folyamatosan, elszántan beszélt a kamerának az újraforgatás lehetőségeiről. Kicsit fenegyerek is, meg nem is – elvégre tényleg szövegről szövegre, beállításról beállításra lemásolta az eredetit, húzott egy kicsit az eredeti forgatókönyvből, feszesebb a sztori, és megjelent egy walkman.
Lenulláztam az agyamat, mondva, nem létezik a klasszikus, ez egy külön film, tessék aszerint értékelni. Sokkal jobban működött, mint először. Talán mert a történések tényleg dinamikusabbak és jó volt látni színesben ezeket a már-már filmtörténetinek számító kameraszögeket.
Amit viszont baromira nem értek: Ha már húzott a cselekményből, miért nem frissítette itt ott a dialógokat? Valóban így beszéltek az emberek a kilencvenes években? És mik ezek a ruhák? Könyörgöm, legalább a jelmezeken változtattak volna, az is nagyon fenegyerekes lett volna Sant!
És végezetül, amely miatt ez a film még tényleg nagyon gagyi (azon túl, hogy semmi egyedi gondolat nem jelenik meg benne), hogyan lehet ilyen amatőr módon megcsinálni a gyilkosság jeleneteket?? Melyik röhejesebb vajon, a zuhany jelenet, vagy amikor legurulunk a lépcsőröl? Egyszerűen ízléstelenek, bután rögzített pillanatok ezek, pedig a hosszas beszélgetések csúcspontjait kellene jelenteniük… és mik ezek a hirtelen bevágott snittek? Uram isten…
ennél még a Báránysültek hallgatnak c. Film is komolyabb késes-szurkálást tudott felmutatni.
Na mindegy, most így kikapcsolódásnak elment, haragudni pedig egyáltalán nem tudok rá, valamiért.
De a stábnak biztosan nagy buli volt, nekem pedig kedvem szottyant akkor már nem csak színesben, hanem digitálisan is újraforgatni. Igyekszek majd valami újat is kitalálni azért-talán…

A port.hu-n egy „kedves” hozzászóló ezt írta:
„igazi mestermunka, az eredetit nem birtam végignézni, ezt meg imádom. ennyi. a beteges nosztalgia beszél azokból, akik a régit istenítik.”

Beteges nosztalgia??? Nos, a drága egyedül maradt a véleményével. Ennyi.
Bár ezek után úgy tűnik, volt értelme elkészíteni ezt a filmet, hiszen van, aki szerint ez a mestermű, én és sok millió másik ember pedig betegesek vagyunk.

Én csak azt sajnálom, hogy egy csomó remek színész pocsékul játszott ebben a pocsék filmben. (Jó, William H. Macy a nagy kivétel:))

Ja, a zene megint remek :D :D

Van amihez nem szabad hozzányúlni. Ez olyan.. A zuhanyozós jelenet valami borzasztó. Vince Vaughn nem volt jó Norman Batesként, valahogy az örűlet hiányzott a szeméből, ami annyira jól megy Anthony Perkinsnek. Nem tervezem újra megnézni.