Papák a partvonalon (2005) 65% 6★

Nagyon nem értem, hogy miért van ennyire lehúzva ez a szerencsétlen film. Csak mert nincs telenyomva olcsó, gusztustalan poénnal, mint a legtöbb amerikai vígjáték?… Ki tudja, lehet.
Számomra akkor is roppant kellemes csalódás volt, annyira, hogy sietve kikiáltottam többször nézős darabnak, amin még én is elcsodálkoztam kissé. Már csak amiatt is, mert nem igazán kajálom én az olcsó amcsi (rom)komokat, de ez annyira aranyos volt, annyira igazi, annyira valós emberi problémákat ragadt meg és tálalt kedves humorral, hogy én bekajáltam.
Will Ferrellt sokan nem szeretik. Jómagam nem tudom, mit gondoljak róla, mert láttam én már őt jó filmekben is, meg láttam olyanokban is, amiket jobb lett volna nem is látni. Avagy a neve még egyáltalán nem garancia, de csak miatta nem is szabad élből elutasítani. Már csak azért sem, mert a színész korábban is bizonyította már, hogy tud mást is, mint komplett idiótákat vászonra vinni. Itt kifejezetten cuki volt, szerintem nagyon élvezte is csinálni spoiler. :D
Nagyon bírtam továbbá azt a húzást – amivel egyébként az égegyadta világon SEMMI baj nincsen, sőt :D –, amikor is főszereplőnk apja is éppen akkor akar – újra – megnősülni, amikor a fia, s mindketten kb. korban egyforma hölgyet választanak maguknak. Aztán… Jön a gyermekáldás is, szinte egyszerre. Hihi!… :-))))
De visszatérve a filmre. Szerintem nagyon szépen bemutatja – most éppen a sporton / focin keresztül –, hogy a régi sérelmek micsoda mély nyomot tudnak hagyni az emberben. És, hogy a felnőtt is csak ember, aki legalább annyira küzd a maga démonaival, mint az éppen növésben lévő kisgyerek. Én nem tudtam haragudni Philre, annyira megértettem őt, amikor elborult az agya… És persze azt is értettem, hogy ez nem volt jó / szerencsés, de hát, ahogy fentebb is írtam, a felnőtt is csak ember… Néha az ilyesmiken is túl kell esni, a környezetnek meg valahogy át kell ezen lendítenie. Nyilván nehéz, amikor mindenkinek a maga baja éppen a legnagyobb, de… Hát ilyen az élet.