Óriás (1956) 83% 35★

A három Dean filmből véletlenül választottam a legkésőbbit elsőnek, de nem bántam meg. Nem az övé a fő szerep, mégis van lehetősége annyit mutatni magából, hogy ne tekintse másodhegedűsnek az ember. Egyenrangú társ Taylor és Hudson mellett.
Ahhoz képest, hogy majd 3,5 óra, simán egyhuzamban végigülős. Egyfelől érdekes családregény, másfelől megjelenik itt a diszkrimináció szinte minden formája (nemre, származásra, vagyoni helyzetre tekintettel) és ezek odafigyelésre késztetnek. Érdekes, ahogy változott a szereplőkhöz való viszonyom a nézés során. Az eleinte szimpatikus karakterek értéke folyamatosan csökkent a szememben, miközben eleinte ellenszenves alakok váltak rokonszenvessé.
Kicsit mintha a A tövismadarak (1983–1983) és az Elfújta a szél (1939) szerelemgyereke lenne, kevesebb szerelmi vekengéssel és több Dallasos civódással.
Mit agyaltam, mire rájöttem, hogy a fiatal Dennis Hopper honnan ismerős…nemrég láttam az Űrkamionosokban öregen. :)

Sokkal jobban tetszett ez a film, mint számítottam. Nagyon elrettentő az a több mint 3 órás játékidő, de azt kell, hogy mondjam, hogy nem tűnik fel. Családtörténet a javából, kicsit Ewing család kontra Cliff Barnes sztori, de ez nem ront az értékéből. A táj gyönyörű, Elizabeth Taylor gyönyörű, Rock Hudson sármos, Jimmy Dean pedig vérprofi. Most hogy végignéztem mind a három filmjét, elmondhatom, hogy számomra ebben nyújtott a legemlékezetesebb alakítást, ebben volt lehetősége igazán kibontakozni. Nem is kérdés, hogy egy legendát veszítettünk el, szinte bele sem merek gondolni, hogy mire lett volna még képes ez a fiú.

Dean korábbi filmjeihez képest, valóban többet tudott megmutatni magából, színészi képességeiből. Bár ebben a filmeben nem az ő története a főszál, nem volt mellérendelt szerepben és méltó társa volt Taylornak és Hudsonnak. A fiatal Hopperen lepődtem meg, főleg hogy pár napja láttam a Szelíd motorosokat. Összességében tetszett, bár hosszú volt.

Hosszú, rettenetesen hosszú, kicsit egy olyan „óriás” mint maga Texas állam. Olyan nagy és végtelen és kietlen és még mindig nincs vége és még mindig nincs és aztán látunk pár tehenet.

Nem szoktam szeretni az ilyen családregényeket, de ez a maga nemében teljesen jó volt. A színészek a maximumot nyújtották, különösen Rock Hudson és Elizabeth Taylor – tetszett, ahogy szép fokozatosan a csipkelődő fiatal lányból átvedlett a gondoskodó anyává.
A szereplők személyisége szélsőségesen különböző volt, és ez a családon belül végig konfliktusokat generált.

Érdekes volt Leslie és Bick házassága, és az is, ahogy Leslie, a felvilágosodott keleti lány megküzdött azzal, hogy beilleszkedjen a konzervatív, begyöpösödött texasi közegbe, ahol a nőknek kuss van nőket sokszor érdemtelenül mellőzik, a lánygyerek az nem gyerek, a fiúörökös csak azt csinálhatja, amit a papa, a mexikói szolganéphez két emberi szót sem lehet szólni és amúgy nincs se kultúra se semmi, csak sivatag, hőguta, lovak, meg tehenek. Aztán persze az idő múlásával ez is megváltozik.

A legérdekesebb karakter talán James Deané volt, meg az idősebb Luz-t is bírtam spoiler.

Az ijesztő 3 1/4 órás műsoridő ellenére érdemes megnézni, szép film, de őszintén szólva a regényhez nem hozta meg a kedvem.

Valahogy többet vártam ettől a filmtől.
Taylor kisasszony jó volt, de én nem láttam azt az óriási szépséget, amiről vele kapcsolatban beszéltek. Hudson karaktere az elején nagyon szimpatikus volt, de ahogy odaértek Texasba ez vhogy eltűnt. Onnantól kezdve nekem csak villanásokra volt szimpi a karakter, inkább visszataszító volt, ahogy a gyerekeivel bánt pl. (bár értem, hogy ez abban az időben normálisnak számított). A nővére pedig külön kiverte nálam a biztosítékot.
James Dean miatt néztem meg, de itt még nem volt olyan nagy szerepe, és az is egy vidéki bugris, kevés ész, nagy arc.
Maga a történet nem volt rossz, de néhol unalmasan volt kivitelezve, és ezt most nem a mai viszonylatban gondolom.

A korábban látott két Dean-film után kicsit tartottam tőle, de kellemes csalódás ért. – És már azt is értem, hogy miért lett legenda. – Ez egy igazi családregény, és mindhárom főszereplő tetszett benne. Érdekesek voltak a konfliktusok, és ahogy az évek alatt szépen összecsiszolódott a pár, főleg Bick jellemfejlődése volt szembetűnő. Borzasztó hosszúnak tűnt a 3 óra, de nem unatkoztam közben.

Két James Dean film után kíváncsi voltam már erre is. Ez jobban tetszett, viszont azt kellett tapasztalnom, hogy számomra itt nem feltétlenül Dean a „sztár”. Taylor és Hudson is kiemelkedik. Bár tény, hogy ebben a szerepben Dean sokkal jobbat alakított, mint máshol. Itt is lázadó volt, de másképp, nem olyan forrófejű fiatal módján.