Dallas (1978–1991) 78% 81★

Tintás Barnes volt a legjobb, nagy ívben lesz@rt mindenkit, csak vedelt. :D

Az első emlékeim egyike, mikor Anyuék a heti Dallas megnézése után közölték, hogy kistesóm lesz. 4 éves voltam! :D Bármikor meglátom a Dallas egy epizódját (köszi story 4), eszembe jut ez a pillanatkép. Az őszintét megmondva, már nem emlékszem sok mindenre, csak arra, hogy senki sem nézte, de mindenki tudta mi volt a heti részben… :D No meg, hogy Bobby párszor meghalt, spoiler és Samantha? alkesz volt.

Én néztem és be is vallom, 15-16 éves voltam. Most, így 30 év után, ha belefutok valamelyik csatornán, már nem értem, miért is néztem. De az biztos, hogy van feltámadás (ha valaki nem hinné el), mert ebben a filmben megtörtént. ;)

Ennek a sorozatnak annyi volt az előnye,hogy előtte nem sugároztak hasonlót, manapság pedig a bőség zavarával küszködünk és azt sem tudjuk hová kapcsoljunk. A színészek,főleg Linda Gray és Larry Hagman nagyot alakítottak,és a magyar hangok is nagyon el lettek találva.

Imádtam a sorozatot!
Jockey-tól olyan szinten rángatózott mindig a gyomrom, hogy nem győztem magam lenyugtatni egy-egy rész után. Ritka jó főgonosz volt!
Ray-nek a fogától, Bobby-nak a sorozat elején a hajától majd megőrültem.
Emlékszem, abban az időben, mikor Samanthának az a furcsa tépett frizurája volt, végigkajtattam a fél várost, hogy találjak egy olyan fodrászt, aki ugyanolyan frizurát vág nekem is, mint neki van. Egy fodrász volt, aki tényleg le is vágta olyanra. Hihi! Több, mint érdekesen néztem ki! :DD

Lucy gyönyörű szőke hajáért ölni tudtam volna! :))
Szerintem jó kis sorozat volt, izgalmas részekkel.

Én ehhez még nem írtam semmit?… Na, akkor majd most.
Ahogy mindenki, én is néztem. Kötelező családi program volt minden egyes péntek este a sorozat. Pár jelenetre a mai napig nagyon élesen emlékszem, de amúgy összességében már fogalmam sincs, mi volt benne. Leszámítva, hogy mennyit szemétkedtek egymással és ittak. Sokat. :D
Én – ha emlékeim nem csalnak – jockeys voltam. Nyilván elismertem Bobby erényeit, de a tesóján sokkal jobban szórakoztam, sokkal merészebb volt és izgalmasabb karakter. A női szereplők közül meg már nem is tudom… Samanthát nem szerettem, ez tuti. Pamela… Talán Pamela volt a legszimpatikusabb. Lucyra nem emlékszem, esküszöm. Mármint a színésznőre igen, de hogy ő mit is képviselt már, arról lövésem sincs. Illetve, aki még eléggé idegesített – azt hiszem –, April volt. Barnes meg csak szimplán egy elcseszett szerencsétlen lúzer, de olyan jókat meccseltek Jockeyval, hogy nem tudott bosszantani a figura…
Ja, a csillagokat meg mellőzném. Nem tudom. Ma már biztos nem lenne türelmem egyetlen teljes epizódhoz sem, annak idején viszont abszolút lekötött és végigkövettem. Az akkori énem egy 7-est simán dobna rá, de most ennél már jóval gyengébben teljesítene, azt hiszem. Avagy, maradok a ködös nosztalgia tejfeles homályában, és nem nyomok inkább semmit.

Hány csillagot adjak erre a sorozatra?
Giccses volt, a való élethez köze se volt, a szereplők saját maguk karikatúráivá váltak… de mégis néztük, és beszéltünk róla!
Kétszer kellett leadni egy részt, egyszer délelőtt, egyszer este, hogy az országban mindenki láthassa, függetlenül attól, milyen műszakban dolgozik! Ez volt a legelső ilyen sorozat Magyarországon a rendszerváltás után. Én is néztem, az első résztől kezdve (úgy 12 éves lehettem) a végéig, holott már akkor sem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek néhány bugyutaságán.

Amikor a tv-ben ment akkor nem láttam, de pár éve voltunk Dallasban, természetesen elmentünk Southforkba is és utána elkezdtem nézni. 4 évadig jutottam eddig. Nem annyira bírom az ilyen kavarós sorozatokat. Tele van banális marhaságokkal, és Jockey legalább egyszer meglephetett volna, hogy valamit nem hátsó szándékkal csinál. Ha néztem volna tiniként akkor biztos a nosztalgia miatt felpontoznám, de így sajnos nem volt esélye.

Ui: Apummal és a bátyámmal gondoltuk, hogy na, Jockey, bourbon, minden. Hát… Két hét alatt nem tudunk meginni egy üveggel. Részemről maradok a single maltnál és a Monarch of the Glennél :)