Nem számítottam rá, hogy ennyire tetszeni fog. Úgy gondoltam, hogy valami Hallmark szintű, „beteg gyerek felnyitja a lázadó kamasz szemét” típusú happy endes szirupos izé lesz. De nem. Rögtön az elején el lettem varázsolva az archív felvételekkel (a film a montreali csapat fennállásának 100. évfordulóján készült). A film teljes egésze váltakozott a jelen és a múlt képeivel, hihetetlen hangulatos lett. A kerettörténet nem nyújtott semmi újat, de nem volt sem erőltetett, sem giccses – köszönhetően a remek (gyerek)színészeknek.
A vége meccs, ahol megint elővették a régi felvételeket és mutatták a szurkolókat, majd a mai lelkes rajongókat… öröm volt nézni, hogy valami nem változik.