Lorax (2012) 78% 228★

Azok a fák <3
Jó volt a történet, és tanulság is megszívlelendő. De a dalok nekem nem jöttek be.
Plusz nem értem miért kellett ennyit várni az utolsó spoiler .

Az egész mese kicsit túl elvont, bár Adélnak tetszett, valahol 6 és 7 között, de az üzenete miatt 7-et adtam. Lorax jól kitalált figura meg a pamacsfák is:)

Ez most kellett a kis lelkemnek. Nem is értem, hogy lehet ilyen alulértékelt?
Csodás látványvilág? Pipa.
Éneklő cuki állatkák? Pipa.
Értékes mondanivaló? Pipa.
Gyerekmeseként elég sötét némely része, de végülis meg kell tanulni már korán, hogy az emberek kapzsisága miatt tartunk ott, ahol.
Talán elindíthat olyan beszélgetést, ami ráébreszt némely embert arra, hogy tisztelni kell a természetet, és nem kihasználni.
Jó lenne, ha minél többen megnéznék és átéreznék.

Hogy én ezt a mesét régen de utáltam :D Most végre második osztály után újra megnéztem (szerencsére felirattal), és tetszett. Dalok azok vittek nálam mindent :D A szereplők, nem voltak a szívem csücskeim, Nagyi volt a legjobb.
Valahász családja valami szörnyű volt,spoiler. Ezeket a dolgokat nem értem csak, hogy miért, meg zavaró is volt néha. De azért az üzenetet jól átadták.

Egy gyönyörű animációjú szívszorító mese volt. Számomra érthetetlen, hogy ha ott a megoldás magva szó szerint a kezünkben, akkor miért nem vagyunk képesek tenni a megoldásért. Persze jobb későn, mint soha, de ennyire nem kellett volna végsőkig várni. A dalok aranyosak voltak és Loraxot nagyon kedveltem. A környezetvédelem mára már különösen fontos és jó lenne több ilyen mese, hogy a gyerekek időben tanulják meg, hogy ez mennyire fontos is.

Fogalmam sem volt miről szól ez a mese, annyira régóta volt már a várólistámon, viszont nagyon de nagyon tetszett. Ékes bizonyítéka a történet annak, hogy bizony sokszor mi emberek nem veszünk figyelembe senki mást, csak magunkat és a hatalmat amit meg akarunk szerezni, miközben körülöttünk mindent tönkreteszünk. Szuper felhívás ez arra, hogy milyen ne legyen a jövő, és hogy igenis cselekedni kell ez ellen, mert minden a Mi kezünkben van. És bár egy fecske nem csinál nyarat spoiler mégis apró változások felé tereli a többit. Imádtam a történet két idősíkját, a jövő jelenét illetve a jövő múltját. Valamint a képi világa is nagyon magával ragadott. Szép, színes mese, szépen kidolgozott karakterekkel. Határozottan kedvenccé vált.

Ha még egy esetlen szövegű, dallamú dalocskát meg kellett volna hallgatnom – úgy, hogy néhányba már bele is tekertem – , biztos, hogy megzavarodok. :'D Pedig alapvetően nem lett volna bajom a musical jelleggel, de a mondandó dalba szövése annyira elnéző mosolygásra késztetően amatőr volt, – legalábbis magyarul, – az egész hangzása annyira rossz lett, hogy inkább élvezhetetlenné tette az ezzel telő perceket, minthogy feldobta volna őket.

Maga a történet érdekes, és az alapötletért járnak is bőven a pontok, legalább annyira, mint Lorax figurájáért. Egy gyerek jól elszórakozik a kifigurázott, felnagyított jellemeken, miközben megtanulja, hogy milyen következményei vannak, ha nem ügyelünk a környezetünkre. Egy felnőttnek meg… nagyjából olyan, mint egy animált disztópiába oltott társadalom-kritika, helyenként egészen ijesztő, ha elvonatkoztatunk a színes díszletektől meg a főszereplő kissrác irritálóan flegma, megjátszós stílusától. Ott van O'Hare, a diktátor, aki kimossa az embereknek az agyát, egyre drágábban árusítja nekik a levegőt, mindenféle termékre monopóliumot alakít ki, és gondosan körbezárja a várost a külvilágtól, hogy eszükbe se jusson, lehetne másmilyen, hogy ne tudják, mi van odakint. Valamint mindenfelé kamerával figyelteti a nyájat, hogy „biztosan jól viselkednek-e”. A lakosok pedig tipikus példái a rendszer elmaradhatatlan birkáinak, bekajálják a hülyeségeket, hagyják, hogy az orruknál fogva vezessék őket, „minden jó úgy, ahogy van” alapon, akinek meg nem jó, az bolond.

Az üzenet világos, szerencsére nem annyira durván szájbarágósan tálalt, mint azt vártam, viszont a főszereplő, az ő motivációi furcsák. Sokkal jobban örültem volna neki, ha Audrey a főhős, akit valóban érdekeltek a fák, valóban szerette volna, hogy újra természetesebb környezetben éljen, tényleg megfogalmazódott benne, hogy nem jó az, ami a jelenlegi állapot. Ezzel szemben a valódi főszereplő, Ted egy szánalmas kis mitugrász, aki azért kezdett bele ebbe az egészbe, hogy játszhassa a műmenőt a kiszemelt GIMIS CSAJ (!) előtt, mert attól majd biztos leáll vele, a nála legalább 4 évvel fiatalabb, minden ízében gyerek sráccal szerelmeset játszani. Így akár úgy is lehetne értelmezni a helyzetet, hogy „küzdj azért, ami a plátói szerelmedet lenyűgözi”. Nekem meg ez nem jött be amellett, hogy mint mondtam, rémesen idegesített Ted személyisége, kínos volt nézni, hogy mennyire nagy számnak tartja magát, ahogy játssza az agyát Audrey előtt.

Ez sem egy pozitívum, egyáltalán nem, de most már kezdem azt hinni, hogy az valami Dr. Seuss-adaptáció követelmény, hogy az ügyeletes szőrmókon kívül szinte mindenki hülye. Az A Grincs (2018) filmben is sík idióta volt az összes városlakó, itt még az erdei állatok is fájóan buták, mintsem aranyosak… Viszont csakúgy, mint Grincs, Lorax figurája is nagyon ott van. Szerintem nem is annyira tűrhetetlenül méregzsák, kicsit morgós, de kezét-lábát törte az erdei állatokért, ha egy veszélyben volt, azonnal ugrott, folyamatosan gyártotta a megoldási lehetőségeket.
A fák és a komplett erdő látványvilága gyönyörű.

Egyszerűen, de nagyszerűen tálalta, hogy mi a baj. Pontosan azért, hogy a gyerekek is képesek legyenek megérteni. Ha lenne gyerekem, biztosan benne lenne az első 10 rajzfilmben, amit megnézetnék vele :)

Nagyon aranyos kis mese, imádtam ezt a futurisztikus városkát. A szokásos kérdés: milyen áron is futurisztikus az a városka…? Megéri? Nem éri?
Mindenesetre élvezetes műsort, (enyhe) környezetbarátságra buzdító propaganda-feeling lengi körbe.

Az Illumination Entertainment saját adaptációja Dr. Seuss művéhez, és mint olyan, teljesen más esztétikai élményt biztosít, mint a könyv vagy a ’72-es eredeti feldolgozás. Ennek a filmnek a világa ugyanis nagyon színpompás és élénk, még a nagyváros képe is nyüzsgő, vidám, még akkor is, ha bizonyos elemei erősen groteszkül hatnak. Mivel most egy hosszabb filmről beszélünk, ezúttal a fiú története is kibővült, nemcsak reményt kap, de aktívan neki is láthat a bajok kijavításának. És épp ezért a jelenbéli történet is kap egy főgonoszt, aki kicsit sztereotip figura, de legalább roppant szórakoztató.
A másik nagy különbség pedig az, hogy a Valahász ezúttal teljes valójában jelenik meg, ami értelemszerűen kockázatos húzás, de annyira bumfordira sikeredett mind a kinézete, mind a mozgása, beszéde, hogy a nyugodtan mondhatjuk, hogy a készítők jól csinálták ezt is.
A rengeteg dal és a világ alapvetően nekem egy kicsit idétlenné tette a filmet, de ez az a fajta hülyéskedés, amire úgy igazán nem lehet haragudni. Ezenkívül a magyar szinkron, bár jól sikeredett, némileg hibásan hangolt, gyakran nem értettem, mit énekelnek vagy néha mit mondanak a karakterek. De ha más nem, már az üzenete miatt is érdemes megnézni egyszer.