Két test, egy lélek (1988) 74% 49★

Nehéz bármit is mondanom és kétlem, hogy napok múlva többre lennék képes.
Olvassátok @Vidra-t a filmről.
Részemről csak annyit, hogy Irons ismét lenyűgözött (kétszeresen is), Cronenberg meg Cronenberg, senki ne várjon finomkodást, viszont egyedi képi világú metaforákat igen.

A főszereplő ikerpár között olyan elmélyült a kapcsolat, olyan szálakkal kötődnek egymáshoz, amit szerintem még az egymással legőszintébb, legnyitottabb testvérek vagy párok sem tudnak kialakítani egymás között. Már önmagában ezért az élményért megéri megnézni, mert nem mindennap találkozunk ilyesmivel.

Fizikai értelemben ugyan nem sziámi ikrekről van szó, de lelki szinten annál inkább. A film elején még azt látjuk, hogy ha elemükben vannak, akkor többet tesznek ki pusztán két összedolgozó embernél, sokkal többet, szinte szárnyalnak az életben. Mivel ez egy Cronenberg film, nem árulok el nagy titkot, hogy a sikerük és népszerűségük elég gyorsan kemény próba elé kerül.

Eleinte még azt hihetjük, hogy csupán a személyiségük – és ebből fakadóan az elveik, vágyaik – különböznek. Van az introvertáltabb, másokkal korrekt, tisztességes, tehát jó testvér és van az extravagánsabb életet élő, másokon könnyen átgázoló, nőket kihasználó, tehát a rossz testvér. Amikor viszont a kettejük közti bonyolult kapcsolat sorsa lesz a tét, akkor ezek a címkék teljesen összekuszálódnak és értelmüket vesztik. Innentől válik még érdekesebbé a film, megfigyelhetjük ahogy ez a két karakter igazodik egymáshoz. Számomra különösen érdekes volt, hogy hogyan alakítják a mérleg egyensúlyát, mert nem arra törekednek, hogy kifelé a teljesítményük mindig ugyanannyi legyen, hanem kettejük között legyen egységes. Tehát ha pl. az egyikük szétcsúszik, akkor a másik nem többet tesz, hanem épp ugyanúgy árt magának, hogy „szinkronban maradjanak”.

Vajon számukra hol húzódik az énhatár és mit jelent a „mi”? Egyáltalán tesznek különbséget ezek között? A döntéseiket önfeláldozásnak vagy logikus szükségszerűségnek tartják?

Direkt hagytam magamnak „ülepedni” a filmet, mielőtt az értékelését megírnám, de nem jutottam sokkal többre. @Vidra már amúgy is kimerítően értékelte a filmet, többet nem is tudnék mondani róla, mint amit ő már leírt: http://snitt.hu/ertekelesek/75908
Nem egy sétagalopp ez a film, őszinte viszolygással néztem végig, de nem lepődnék meg, ha éppen ez volt a célja.
Csak annyit tudok megerősíteni még, hogy Jeremy Irons valóban kitűnő a szerep(ek)ben, és techikailag is abszolút rendben volt az, ahogyan megjelent a két testvér szerepében.
Nem lesz a kedvencem, de érdekes volt.